A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. május

8 megemlékeznünk, de fájdalommal kell gondolnunk elesett hőseinkre, — a kiknek emlékét áldó kegyelettel őrizzük meg abban a tudatban, hogy mi értünk és mi helyettünk estek el. De hogy hősi halottainkat még jobban megbecsüljük, fel kell vennünk az elesettek itt maradt családtagjainak a gondját, és segítő szeretettel kell fordulnunk minden hadba vonult katonánk hozzátartozója felé. Ebben a hazafias és keresztyéni munkába nekünk, minden rendű és rangú egyházi vezetőnek, de különösen a lelkész uraknak kell példamutatóan előljárni. Bár tudom, hogy a legtöbben úgyis megteszik, de mégis engedjék meg, hogy kérve-kérjem lelkész urainkat, látogassák szorgalmasan a hadbavonultak családtagjait, vigasztalják a kishitűeket, nyugtassák meg az elégedetlenkedőket, — így végeznek Krisztusnak tetsző, hazafias munkát. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés I Megdönthetetlen igazság az, hogy a milyen az ifjúságunk, olyan lesz a jövőnk. És ez az igazság talán sohasem volt annyira időszerű, mint épen ma, a nagy átalakulások idején. És ez az igazság aktuális egyházi szempontból is, mert nemcsak magyarságunknak, de egyházunknak jövője is ifjúságunknak helyes irányban való vezetésétől függ. A magyar református egyház már évszázadokkal ezelőtt felismerte az ifjúság nevelésének nagy fontosságát, ezért létesítette és tartotta fenn nagy áldozatokkal a híres kálvinista kollégiumokat. Ezek a híres kollégiumok azonban a vidéki városainkban, — a kálvinista gócokon állanak. Viszont ma ifjúságunknak, de főleg a főiskolás ifjúságunk jórésze az ország fővárosában tanul, tehát ott nevelődik reformátusságunk jövő intelligenciájának, jövő vezetőrétegének a jórésze, — szétszórva a fővárosi sokszor egészségtelen lakásokban, és kitéve sok kísértésnek. Rendkívül nagy fontosságú lenne tehát, hogy a mint a katolikus ifjúságnak vannak Szent Imre kollégiumai, Emericana Kollégiuma, Marianum internátusa, — a mint az evangélikus ifjúságnak van Luther Otthona, — úgy "a református ifjúságunknak is lenne Budapesten diákotthona, a melyben főleg a legszegényebb és legtöbb gyermekes családok tehetséges gyermekei találnának nemcsak meleg otthonra, de erkölcsi és lelki gondozásuk is biztosítva lenne. Ennek a református diákotthonnak rendkívüli fontosságát és szükségességét ismerte fel a Soli Deo Gloria szövetség, a mikor egy körülbelül 600 diákot befogadó Diákház építéséhez fogott, és a feállítandó diákházat a szövetség boldog emlékű Darányi Kálmán volt miniszterelnökről, a Soli Deo Glória egyik legkiválóbb elnökéről : Darányi Kálmán Diákháznak nevezte el. A Darányi Diákház intézőbizottsága a tavasz folyamán az ország több