A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

4 kamocsaí, Tóth Zsigmondné tanítónő madi, Bajkay Dezső padányi, Szenczi Béla dunamocsí, Tóth István kisújfalui, Bíró Kálmán magyarsóki, Csíntalan Lajos hetényi, Vörös Zsigmond csallóközaranyosi, Udvardy Gyula marcelházai, Vörös Sándor dunaradványi, Tóth János komáromszentpéteri, Kálik Ferenc vágfarkasdi Csizmadia Lajos alístáli, Szabó Gyula némái, Nagy András búcsi, Balahó Gyula megyercsi, Kürthy Benő gellérí képviselők; mint vendégek: Boross Kálmán, Narancsík Elek s. lelkész Munkácsról, Soós Károlyné, Galambos Jánosné, Kúr Gézáné, dr. Kenessey Kálmánné, Erdélyi Pálné, Mokos Kálmánné, Tárnok Gyuláné. Távolmaradásukat igazolták: dr. Soós Imre tanácsbíró, Végh Jenő tanácsbíró. Mely alkalommal a közgyűlés alkotó tagjai délelőtt fél kilenckor a ref. templomban tartott istentiszteleten jelentek meg, melyen a szent szolgálatot Tömösközy Ferenc ekecsí lelkész végezte nagy buzgósággal. 1. Istentisztelet után a közgyűlés tagjai az ó-kollégium nagytermébe mentek át, hol a LXXX. zsoltár eléneklése és a Magyar Hiszekegy elmondása után Soós Károly esperes bensőséges imával vezette be a közgyűlést, áldást kérve egyházunkra s a gyűlés munkájára. 2. Az egyházak küldöttei megbízó leveleiket beadván, megállapítást nyert, hogy a közgyűlés alkotó tagjai határozatképes számban vannak jelen, ennek alapján: Esperes úr a közgyűlést megalakultnak és határozatképesnek jelentette ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Földes Lajos és Fülöp Zsigmond közgyűlési tagokat kérte fel. 3. a) A napirend előtt a közgyűlés tagjai lelkesedéssel és őszinte örömmel ünnepelték Nagy Nándor egyházmegyei gondnokot főispánná történt kinevezése alkalmából. A közgyűlés tagjai felállottak és Soós Károly. esperes a következő lendületes szép beszédben üdvözölte a világi elnököt: — Évtizedek óta munkálkodtunk együtt. Ennyi idő alatt megismertük egymást. Megismertük, ki nekünk Nagy Nándor, ki az egyháznak és a magyar nemzetnek. Mikor a hazának katonára volt szüksége, ott volt a harcmezőn, készen arra, hogyha kell, az életét is feláldozza. Ha férfi kellett, munkás kellett a közügyekben, mindenütt ott volt a mi egyházmegyei gondnokunk, ahol cselekedni és áldozni kellett. De sohasem volt ott, ahol jutalmat kellett volna magának szerezni. Szenvedések és megpróbáltatások idején vezérünk volt, nagy része volt abban, hogy mi meg tudtunk állani ref. egyházunk és magyarságunk mellett. Ö volt a példa előttünk, ő volt a