A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

5 vezér. Mikor a családban annak egyik tagját kitüntetés éri, boldog és örül az egész család. Ilyen kitüntetés érte a mi egész egyházmegyénket akkor, mikor egyházmegyénk gondnoka elfoglalja Komárom város és vármegye főispáni székét. Tudom, hogy ő nem a méltóságot látja, hanem a köteles­séget, amelyet végeznie kell. Fajához és egyházához való hűsége vezeti őt minden dolgában. A mindenható Isten adja áldását, kegyelmét életére, adjon boldogságot kedves családjára. Egyházmegyénk nevében szívem teljes szeretetével köszöntöm őt, akit arra kérek, legyen továbbra is a mi vezérünk. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps kisérte az esperes üdvözlő beszédét, mely után Rácz Elemér lelkészértekezleti elnök üdvözölte a világi elnököt megragadó szavakkal: — Hogyha ez a megbízatás és tisztség — úgymond —, amely Méltó­ságodat érte, megtiszteltetés, akkor mi, lelkipásztorok, boldogok vagyunk, mert mi régóta ismerjük és tudjuk, hogy ez a megtiszteltetés köztünk a legméltóbbat érte. Hogyha ez a megtiszteltetés munka és megbízatás, mi végtelenül nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy kinek a kezébe helyezték azt. Hogyha ez a megtiszteltetés Ígéretet jelent, akkor is boldogságban ég a lelkünk, mert tudjuk, hogy ez az ígéret valósággá válik. Hogyha kormány­zást jelent ez a megtiszteltetés, akkor is nyugodtak vagyunk, mert tudjuk és érezzük, hogy a kormánykerék kinek a kezébe került. Bizalommal és szeretettel köszöntjük Méltóságodat, mert tudjuk, hogy sem a magyarságunk, sem egyházunk hajója nem fog zátonyra kerülni. Egyházmegyénk lelkipász­torai imádkoznak, hogy ezt a megtiszteltetést Méltóságod sokáig, jó egész­ségben, egyházunk és magyarságunk javára viselhesse ! Fülöp Zsigmond egyházkerületi tanácsbíró, egyházmegyei főjegyző a komáromi ref. egyházmegye világi képviselői nevében köszöntötte a gond­nokot abból az alkalomból, hogy a legteljesebb bizalom őt állította Komárom vármegyének és városnak élére. Ez a nagy megtiszteltetés az emberi eré­nyeknek s a hazafiúi kötelességek teljesítésének, a magyar fajhoz és nem­zethez való hűségnek megjutalmazása volt. Mi világi képviselők — úgymond mindig a legnagyobb tisztelettel vettük körül Méltóságodat s most újra elkötelezzük magunkat arra, hogy Méltóságod mellé álljunk, mint munka­társai, hogy kövessük és támogassuk. Legyen meggyőződve, hogy egyház­megyénk világi képviselői a legnagyobb örömmel fogadják ezt a kinevezést és mindenkor készen állnak Méltóságod fényes példáját követni. A nagyhatású üdvözlés után Tóth Mihály tanítóképvíselő a tanító­testület nevében köszöntötte a világi elnököt, mint a tanítóságnak minden­kori igaz barátját. Az éljenzés és taps elcsillapulta után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, főispán meghatva felelt az üdvözlésekre:

Next

/
Oldalképek
Tartalom