A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

9 Magyarország, szegény Magyarország, A mi lelkünk odasimul Hozzád, Megosztjuk a szegénységet Véled, Mert minekünk szegénységed élet. Mult esztendei decemberi közgyűlésünkből hódoló táviratot terjesztettünk fel Kormányzó Urunk őfőméltóságához és arra a következő leirat érkezett: A Kormányzó Ür О Főméltósága a felszabadult komáromi református egyházmegye közgyűléséből előterjesztett hódoló üdvözletért szíves köszönetét fejezi ki. Van szerencsém erről Nagyságodat értesíteni. Budapest, 1938. évi december hó 24. napján. URAY, a kabinetiroda főnöke. Ugyanakkor üdvözöltük Jaross Andor miniszter urat is, aki táviratunkra a következőkben válaszolt: A magyar Felvidék visszacsatolása, illetőleg miniszterré történt kinevezésem alkalmából küldött üdvözletet szívből köszönöm. Budapest, 1938. november hó. JAROSS ANDOR. Mult évi közgyűlésünk óta fél esztendő telt el, mely a nagy magyar református egyházhoz leendő végleges visszatérésünk előkészületével járt. Mint a mult évben, most is meghívtam főt. mélt. Medgyasszay Vince dunántúli református püspök urat, aki azonban értesített, hogy más irányú elfoglaltsága miatt köztünk most meg nem jelenhet és a jóságos Isten gazdag áldását kéri a közgyűlés minden egyes tagjára és egyházépítő nemes munkájára. Jelentésemet folytatva mindenek előtt egy kétségbeejtően szomorú jelenségre kell felhívnom közgyűlésünk figyelmét. Az idei húsvéti szent ünnepeket a Dráva vidékén, az Ormánysághoz tartozó Drávafokon töltöttem, hova orgonaszentelés végzésére, nagy szeretettel hívtak. Az Ormányság 45 szinmagyar, legnagyobbrészt református lakosságú faluból álló terület Baranya-megye délnyugati szögletében. A mohácsi véres csatában e vidék fiai és férfiai csaknem teljes számban hősi halált haltak. A szülők, testvérek, menyasszonyok, a szájhagyomány szerint napokon át kutattak a csatamezőn a holttestek tömegében elesett szeretteik után. Szomorú azt elmon-