A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

8 ban hozott határozataikat még ebben az évben az esperesí hivatalhoz beterjesszék. Felhívja a közgyűlés a presbitériumokat, hogy az egyházi fegyelmet pártatlanul, krisztusi szeretettel gya­korolják, hogy az Kálvin szellemében ne a megkeményedésre vezető ostor, hanem a lélek megerősítésére szolgáló gyógyszer legyen. Elrendeli egyben a szabályrendeletnek a gyűlési jegyző­könyvben való kinyomatását. 7, Э) Boross Kálmán, kamocsai lelkésznek azon indítványa tárgyában, hogy az esperes az egyházlátogatást az e.-m.-i gondnokkal együtt, vagy ezek helyettesítésében egy e.-m.-i egyházi és világi tanácsbíró végezze, felkéri a közgyűlés az esperest, vagy az ő megbízatásában eljáró lelkészi tanácsbírót, hogy az egyházi törvény szellemé­ben az egyházlátogatás végzéséről előre értesítsék a környéken lakó világi tanácsbírákat s kérjék fel őket a tevékeny közremű­ködésre. A közgyűlés a maga részéről ez alkalommal már előre tisztelettel felkéri egyházmegyénk tanácsos rendelt a gyülekeze­tekben való hasznos példaadó forgolódásra. 7. b) Boross Kálmán, kamocsai lelkész indítványa felett, amelyben annak kimondását kéri, hogy az egyházi hivatalnokok mindennemű pana­szaikat előbb az e.-m.-i ügyész elé terjesszék, csak azután az ő tanácsa szerint a bíróság elé, a közgyűlés napirendre tér. Tárgyalta a közgyűlés az esperes úr következő jelentését : Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! A mult évi Közgyűlés óta eltelt esztendőben is sötét felhők jártak egyházi életünk egén, megpróbáltatások viharai szántottak keresztül rajtunk, a halál angyala pusztított közöttünk. De nem maradtunk védtelenek és nem maradtunk árván. A jó Isten édesatyai szeretete és az Ur Jézus Krisztus érettünk szenvedett vértanu-halála minket nemcsak bűnbánatra, de áldozatokban és buzgó életben megnyilvánuló öntudatra is ébresztett, a megpróbáltatásokban erőt adott és küzdelmeinkben megsegített. Ne félj, mert én veled vagyok, ezt az isteni megtartó bíztatást sokszor hallhattuk esdeklő imádságunkra válaszul. Tovább éltünk és bírtuk gond­jainkat és terheinket. Lelkészeink hűséggel álltak az őrálló helyen, tanítóink áldásos munkát végeztek az iskolákban, egyházi elöljáróink és a gyüleke­zetek tagjai is legnagyobb részben dicséretes módon igyekeztek teljesíteni kötelességeiket Református Egyházunk iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom