A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

9 A legutóbbi Egyházmegyei Közgyűlésen egyik lelkésztársam fájdalmasan tette szóyá, hogy a jelentések javulást mutatnak, de az egyházi élet nem bizonyítja. Én nem ezt a sötét képet látom. A mai nehéz életviszonyok között, hogy egyházaink élni, fejlődni és a jövőre alkotni is tudnak, annak bizonysága, hogy gyülekezeteinkben nem sikertelen az Isten Lelkének építő munkája. Egyetemes Egyházunkban legnagyobb és legnépesebb a mi Komáromi Egyházmegyénk, a maga 48 anya- és 7 leányegyházával. És ezek mindegyike sikeresen birta ki az idők viharát. Templomok újultak meg, iskolák épültek, erőfelett való áldozatok tettek sok helyen bizonyságot arról, hogy a mi református Anyaszentegyházunk nem építtetett homokra. Vannak nehéz életviszonyok, mikor a további életet biztosítani és a meglévőket megtartani diadal, és mi nehéz viszonyok között élünk, de megtartjuk, a mi a mienk, sőt építünk. Ahol az egyházi adón, építési költségeken kívül átlag minden lélekre esik, csecsemőktől a tehetetlen öregekig 5 Kc adakozás, nem kell ott sötét színben látni az egyházi életet. Marczelháza kis gyülekezet. Még az egyházi felsőbb hatóságokkal és az esperesi hivatallal is harcolnia kellett, hogy kétszázezer koronát megközelítő összegen emeletes iskolát építhessen. Győzött. Az iskola már fennáll. És ha annyi elszántság nyilvánul meg az áldozatokban, mint a megajánlásban, ezen a gyülekezeten semmi ellenség sem vehet hatalmat. A sóki gyülekezet új templomot épített régi, roskadó temploma helyén. Századokra szóló alkotása bizonyságtétel, hogy a mai idők nemzedéke tudott áldozataiban az üldöztetést szenvedett ősök sorába emelkedni. A búcsi egyház temploma tornyának csillagát lesodorta a vihar. Egy hét alatt együtt volt a szükséges összeg adakozásból és ez lehetővé tette, hogy a gyülekezet új toronytetőt építtessen és a templomot renováltassa ötvenezer korona értékben. De nem hallgathatom el a leverő példákat sem. Pár évvel előbb a benkepatonyi leányegyház kénytelen volt iskoláját az egyházi felettes hatóságok jóváhagyásával a községnek átadni, mert az állami tanfelügyelő jelentése szerint az iskolai épület a tanítás céljainak meg nem felel és az Egyház új iskolát, a hívek elszegényedése folytán nem bírt építeni. A politikai község az egyháztól bérbe vette községi iskola céljára az iskolahelyiséget és azóta az iskolahelyiség ellen nincsen semmi kifogás. Tartok tőle, hogy hasonló eset lesz a csilizradványi egyházé, hol a ref. iskola községesítése most van folyamatban. Ez egyház a kezemben fekvő hivatalos iratok szerint már az 1931. esztendőben elvesztette iskolafenntartási jogát, mert a fennálló törvények alapján egyházi felsőbb hatóságok útján három kormányintést kapott és azoknak nem tett eleget, azokkal