A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

íi Kinek a szívét ne töltené be hála Sörös Béla iránt, ki Szlovenszkói Egyetemes Egyházunk életében széleskörű hasznos és áldásos munkát végzett hosszú időn keresztül, a lelkészképző felállításával, vezetésével és az új papi nemzedék nevelésével pedig egyházi életünk történetébe fényes betűkkel beirta a nevét? Ezt a nevet minden református ember ismeri és tiszteli. De azok a betegségek, miket Istennek legyen hála, kibírt és legyőzött, Istenünk figyelmeztetései, hogy további, erőfelett való megterhelésektől kíméljük őt. Ezért indítványozom a Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlésnek, méltóztassék felterjesztést intézni az Egyházkerület útján az Egyetemes Konventhez, hogy a losonczi theol. szemináriumba legalább két rendes tanárt állítson be, kik Sörös Béla igazgatása mellett az ő terheit könnyítsék és a papnövendékekre az előadások keretén kivül is éber felügyelettel legyenek. A református kántor- és tanítóképző is Istenünk akaratából való intézmény, mely egyházunkra nézve hasonlóképen életkérdés. Elemi iskoláinkat erő felett való áldozatokkal tartjuk fenn és fejlesztjük. De a megfelelő tanerők hiánya miatt annyira jutottunk már, hogy más vallású keresztyén, sőt zsidó tanítók kezére kellett bíznunk drága fiaink és leányaink, a nyomainkba lépő református nemzedék lelkét. Hogy micsoda szomorú következményei lehetnek ennek a kényszerűségnek, azt csak a jövendő fogja megmutatni. De a református kántor- és tanítóképző fordulópontot jelent. Csak néhány esztendő még és a tanítói állásainkba olyan ifjak kerülnek, akiket a református életnek a református iskola ad, akik magukkal hitet, egyházhűséget, meg nem tántorítható református öntudatot, tudást és kálvinista jellemet visznek. Még csak az első évfolyam végezte el tanulmányait. Mint az Egyetemes Konvent által választott igazgató tanács tagja, én is voltam egyházmegyei gondnok urunkkal előadáson is, vizsgálaton is. Bizony örült a lelkem, hogy ilyen a vérünkből való, hitünket bátran és öntudatosan valló és egyházunkhoz gyermeki szívvel ragaszkodó tanítóink lesznek azokból a kedves növendékekből nemsokára. Hát még amikor az intézet tanári kara és növendékei egy vasárnap megünneplésére Búcson megjelentek, ellátták a délelőtti istenitiszteletet és este ünnepélyes vallásos estélyt tartottak! Tudomásom van róla, hogy igy volt Kamocsán is (köszönet érte Boross Kálmánnak, a gondolatot feltaláló lelkésznek). Ha valaki még a kérdés felett töpreng, hogy szükséges-e nélkülözhetetlenül egyházi életünkben a református kántor- és tanítóképző, kérdezze meg bármelyik búcsi vagy kamocsai ref. egyháztagtól — pedig mindakét egyházban kiváló és hithű református tanítóink vannak — és ha a választ megkapja, nem töpreng többé, hanem lelkes harcosa lesz ennek