A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

12 az életbevágó intézménynek. Meg kell mondanom, hogy még mindig akadályok vannak az államhatóság részéről való elismerés körül. De az akadályok nem elháríthatatlanok, annyival inkább sem, mert nekünk a Kántor- és tanítóképző felállítására törvényben biztosított, kétségbe nem vonható jogunk van és ebből a jogunkból nem engedhetünk, ha egyházunk elpusztulását nem akarjuk. De ne legyen széthúzás, ne legyen ellenzék. Söt minden szeretettel és kötelességünk teljesítésével támogassuk, akkor ez az intézmény élni fog. Egy hasonló viszonyok között alakult katholikus tanítóképző már megkapta az elismerést. Hálás elismerésről kell javaslatot tennem, Egyházmegyei közgyűlésünk előtt, lelkészi és tanítói karunk iránt, mely testületek azt a dicséretes határozatot hozták, hogy a kántor- és tanítóképző felépítésére 1.000 korona hozzájárulást vállalnak magukra, amely összeget évi 200 Kc-s részletekben törlesztik. Egyházi és társadalmi körökben sokszor hangzik a vád, hogy a mai idők nemzedéke hideg közönnyel viseltetik egyházi intézményeink iránt, a tisztviselők kényszerűségből végzik a törvényben előírt kötelességeiket is. íme, a lelkész- és tanítóképző felállítása és az ezekre hozott áldozatok hirdetni fogják a jövendő időknek, hogy ez a nemzedék nem élt hiába, hanem nehéz sorsában is tudott századokra szóló alkotásokat hívni életre és ezekben a lelkészek és tanítók jó példával jártak elől. Bárcsak ref. Anyaszentegyházunk minden tagja anyagi viszonyaihoz képest meghozná e két életbevágó intézményünkre áldozatát, hogy így biztosíthatnánk azok jövendő fennmaradását. A lelkészeknek és tanítóknak nem különös érdekük, hogy haláluk után legyenek utódaik, de mint reformátusoknak, mindnyájunknak közös elsőrendű érdekünk, hogy Egyházunk sírunk felett is fennmaradjon és kötelességtudó, hivatott, hűséges tisztviselői legyenek. Mély tisztelettel javaslom, hogy Egyházmegyei közgyűlésünk ragaszkodásáról és elismeréséről Sörös Béla theológiai és Nagy Sándor tanítóképzőintézeti igazgató urakat jegyzőkönyvi kivonatban értesítse, de fejezze ki háláját lelkészí és tanítói karunk iránt is. A pozsonyi Diákmenza a szülői háztól elmaradt és szülői felügyelet alól kikerült azon fiainknak és leányainknak ad otthont, ellátást és felügyeletet, akik tanulmányaikat tovább folytatják és szellemi életpályára készülnek. Nem fontos kérdés-e az is, hogy ezeket az ifjainkat egyházunk szeretetében részesítsük és őket az egyházunk iránt való hűségben megtartsuk? Nem kötelességünk-e, hogy a hitben tovább neveljük és református kálvinista öntudatra és életre segítsük? Dicséretes dolog, hogy külmísszióra, a Filippi szigetek pogány lakóinak megtérítésére is hoznak jólelkű hittestvéreink