A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. szeptember

43 gokkal, a másikat a szenvedések töviseivel hinti be. Nekünk is jutott az örömvirágokból, amelyeknek szépségét boldogan élveztük, mert nekünk adta a világon a leghűbb, legszeretőbb szivű férjet, a leggondosabb, leggyöngédebb édes apát. Óh, de az öröm virágos útja nagyon rövid volt, boldogságunk, mint az álom elrepült és rá kellett lépnünk a szenvedések tovi-.es ösvényére, hol a fájdalmak kínjai tépik szivünket és szemeinkből a bánat keserű könnyei folynak szüntelen. Mert elesett a mi fejünk koronája! Úgy tetszett Isten bölcsességének, hogy 1933 június 14.-én életének delén, 41 éves korában elvegye tőlünk azt, aki nékünk legkedvesebb volt a világon a leghűségesebb férjet és apát, a jó vőt: Nagy Kálmánt. Elköltözése óta úgy érezzük, hogy boldogságunk ege végképpen beborult és nem ragyog fel többé felettünk e földön az örömnek napja. Ám azért Istenünk végzése ellen nem zúgolódunk. Alázattal csókoljuk meg kezét, mert tudjuk, hogy akkor is édes Atyánk Ő minékünk, mikor látogató kezének súlya alatt roskadozunk és valljuk az apostollal: „akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." (Zsid. 12. 6.) és „tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van." (Róm. 8. 28.) Hogy pedig drága halottunk emlékét maradandóvá tegyük és mennyei Atyánk iránt való szeretetünket még fájdalmunkban is megbizonyítsuk, a vágfarkasdi ref. egyház részére ezennel átadunk 3000 Kc, azaz: Háromezer koronát azon rendeltetéssel, hogy ez összeg az egyház presbitériuma által mindenkor, mint alapítvány kezeltessék és megőriztessék „Nagy Kálmán imakönyv alapítvány" néven. Az alapítvány rendeltetése az legyen, hogy annak kamataiból esztendőnként a mindenkori lelkész az arra érdemes ágendás gyermekeket jutalmazza meg egy-egy imakönyvvel. Az imakönyvbe be legyenek irva a következő szavak: „Konfirmációi emlék a Nagy Kálmán imakönyv alapítványból." Drága halottunk emléke legyen áldott ! Vágfarkasd, 1934. június 14. özv. Nagy Kálmánné szül. Seres Juliánná Nagy Zita Seres Dávid és neje Deák Julianna A közgyűlés az alapítványt helybenhagyja, s a Kerületre felterjeszti. Áldja meg a jó Isten a kegyes alapítókat !