A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. szeptember

44 31. À farkasdi egyház beterjeszti a következő alapító levelet: Alapító levél. A gondviselő Isten megszámlálhatatlan javai és áldásai között legfőbb jó, legnagyobb áldás az édesanyai hűséges szeretet, amely fáradságot nem ismerve, minden terhet türelemmel hordozva, éjtnapot eggyé téve, örömmel munkálja gyermekeinek testi és lelki előmenetelét, boldogságát. Boldog az, akit igazi édes Anyával áld meg az Isten! Mi örvendező szívvel éreztük ezt a boldogságot, mert nekünk olyan édes Anyánk volt, akinek irántunk való igaz hűsége, önzetlen szeretete, mint jótékony napsugár világított életünk egén. Egész élete az Isten szolgálatában, Anyaszentegyházunk áldozatos támogatásában, családjáért folytatott fáradhatatlan tevékenységben telt el. Az Istenben vetett bizalom volt lelkének legerősebb támasza, cselekedeteinek irányítója. Az Istenbe vetett bizalom adott neki erői, hogy minden előtte tornyosuló akadályt diadallal legyőzzön. És erre az erőre nagy szüksége volt. Édes Atyánkat Isten beláthatatlan végzése férfi kora delén elszólította e földről és édes Anyánk közel 33 évig hordozta az özvegyi gyászt. Reá szakadt mindaz a teher, amely egy Isten által adott szép gazdaság kezelésével jár és amely egy egész férfi erejét is próbára teszi. De ő nem csüggedett el. Bízott Istenben és dolgozni akart gyermekeiért. És a jó Isten megsegítette az ő hűséges szolgáló leányát; az atyai vagyont nemcsak megtartotta, hanem okos és türelmes munkával gyarapította is. A földi javakat mindig úgy tekintette, mint Istennek adományait és Isten ügyének és az Anyaszentegyháznak mindig készséges és hű támogatója volt. A jó Isten pedig megáldotta őt, szép hosszú éle;tel, majdnem utolsó napjáig jó egészséggel, munkabíró erővel. És mikor 82 esztendős korában 1935 március 27.-én el kellett hagynia minket, az örök életben való találkozás reményében hajtotta le a nagy álomra fáradt fejét és elköltözése nyugodt, csendes elalvás volt. Mi pedig, az ő gyermekei, hogy Isten iránt való szeretetünkről, amelyre ő tanított bennünket, bizonyságot tegyünk és az ő emlékét megörökítsük vágíarkasdi ref. egyházunk részére ezennel átadunk 5000 (ötezer) Kc-át azon rendeltetéssel, hogy ez összeg az egyház presbitériuma által „özv. Nagy Pálné szül. Anda Lídia emlékalapítvány" néven kezeltessék és kamatai az egyház közszükségeire fordíttassanak. És míg mélységes hálával telik meg szivünk Isten iránt, aki őt