A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. május, 1933. szeptember

8 az új esperest. Beszédének magvát a régi, tisztes megszólítás: „Tiszteletes, Tudós, Öspörös Atyánk!" képezi és ezzel egész programot mutat. Majd igy fejezi be beszédét: „Itt vagyunk körülötted az egyházmegye lelkészi és világi tanácsbírái, Neked munkatársaid. Arra kérünk Tégedet, tiszteletes tudós esperes urunkat, hogy légy nekünk és a mi reánkbízottaknak, szerető atyánk. így fog adni a Mindenható Isten esperesi munkálkodásodhoz, eddig megtapasztalt kegyelméhez még több kegyelmet". Györffy Lajos tantestületi elnök az egyházmegye tanító testületének nevében szeretettel köszönti és üdvözli a boldogult néhai ref. tanító kartársuk nagyt. fiát az esperesi székben s a jóságos Isten gazdag áldását kivánja működésére. Az iskolákat és azok hűséges munkásait ú|jy az esperes úr, mint az egyházmegye fokozott jóindulatú pártfogásába ajánlja. „Mi megvagyunk győződve," mondá, „hogy Nagytiszteletűséged a jog és igazság hatalmas fegyvereível felvértezve ezen válságos időkben nemcsak bizonyossá teszi, de győzelemre is segíti azt az évszázados belénk plántált eszmét, mely szerint az egyháznak és iskolájának karöltve kell dolgoznia Isten országának terjesztésében, hitéhez hű magyar népünk műveltségének és boldogságának ápolásában." 6. Nagyt. Soós Károly esperes székfoglaló beszédet tart ekképen: Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Harminckét esztendővel ezelőtt kezdtem meg szolgálatomat a Komáromi Egyházmegyében. Azóta mennyi változás vezetőkben, tagokban, életsorsban, lelkeket mozgató eszmékben és alkotásokban! Mennyi sirhalom és szomorú emlékké vált áldásos élet! Mennyi sérelem, csalódás, pusztulás és fájdalom! Az egykori bölcs és kiváló vezérek elmentek egymásután az örökkévaló világba. Kicsordul a könnyem, ha emlékezetemben megjelennek jóságos alakjaik. Elmentek egymásután örökségül hagyva az abban maradt munkát és nemes példájukat, a nehéz gondokkal küzdő Egyházat százados viharokat kíállott alkotásaival és intézményeivel. Ok elmentek. De az Egyház és intézményei megmaradtak. Beteljesedett újra, amit nagy reformátorunk, Kálvin János halálos ágyán barátainak mondott: „Legyetek bátrak, Isten ezt az egyházat megvédi és megtartja". Igen, a jóságos Isten a véres világháború viharaiban, az elvadult indulatok és Isten-tagadás pusztító tüzeiben is megtartotta elárvult Egyházunkat, Egyházmegyénket és adott minden időben bölcs és erőslelkű vezéreket. íme az én szeretett elődöm is leégett romok között, kiégett szívek között, hős halottakat sirató, hitében megrendült világban vette kezébe egyházmegyénk vezéri pálcáját. A ki visszagondol a tíz esztendővel ezelőtt való egyházi és társadalmi viszonyokra, akkori kétségbeejtő helyzetünkre