A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus
- 52 erről a helyről is Szűcs К. urat, hogy egyházunk iránti kötelességének, vallásunk, hitelveink nagyobb buzgósággal való tanítása által, tegyen eleget. 17. Az új tankönyv bevezetése a tanterv megváltoztatását is szükségessé tette némi részben, amit bizottságilag végeztünk el s ezt a tankönyv végére kinyomattuk, hogy minden tanítónak kezében legyen. Az egyházlátogatás alkalmával jelentette az alistáli lelkész úr, hogy az ottani szlovák nyelvű iskolába 10 ref. vallású gyermek jár, akik már magyarul írni és olvasni sem tudnak, ezért a hitoktatás nehézségekkel jár. íme egy előre vetett árnyék a jövendő időkből, egy emlékeztető és intő példa minden egyházunknak, akik oly sietve akarnak menekülni a felekezeti iskoláiktól, hogy a terhektől szabadulhassanak, nincs még 10 éve, hogy a Liga által fenntartott iskola Alistálban megnyílt s ma már nemcsak magyargyermeket. De ugyanez a helyzet az alsószöllősi áll. iskolában is, ott is meg van nehezítve a hitoktatás, amelyről már különben tavaly megemlékeztem. Csiliz-Radványon az iskola ügye ugy látszik most már véglegesen eldőlt s felekezeti iskolánk rövidesen megszűnik. Három kormány intést kapott az egyház új iskola építésére, építeni a mult évben, de meg azelőtt sem tudott ; új tanítói állást is kellett volna szerveznie, mert 86 tanköteles gyermek van, az ezzel járó költségektől is fázott ; mire az áll. tanfelügyelőség felhívta a községet, községi iskola építésre, amit a községi vezetőség vállalt is s már egyházlátogatás alkalmával befejezett tényekkel találkoztunk, az előzetes intézkedések a község részéről megtétettek, tervrajz, hely, költségvetés beszereztettek s a mi felekezeti iskolánk itt örökre elveszelt, ezen túl való élete már csak haldoklás, amint a községi iskola megnyílik, a mienk ajtaja bezárul. Majd a fejlemények szerint az egyh. Főhatóságnak intézkednie kell. Nem is csodálkozom ma már az egyháztagok rideg közönyén, mert -már. két -éve van annak, hogyjse kántoruk, se felekezeti tanítójuk nincs. Dezső István tanítójuk megbetegedett, az egy évi betegszabadságot igénybe vette, amely íd o~älatt az ^pynaz-penzta-ra -а-л ejyeu.esn.es KOiisegeineK fele részét köteles volt fizetni, meg nem gyógyult 8 igy à másik évben az egyház kálváriája újra kezdődött. Hol tanított, hol nem, neje is tanított helyette, aki semmiféle képesítéssel sem bír s mindezt az állami hatóság tűrte, noha az egyház több izben kérte nyugdíjaztatását, ez irányban ma sem történt semmiféle intézkedés. Ilyen viszonyok között lehet-e csodálni, ha az egyház tagjainak elment a kedvük a felekezeti iskolától, hiszen kántoruk sincs, templomba a beteg tanító több, mint másfél éve már nem volt s az egyházi hatóságok ezen a bajon segíteni -képesek nem voltak, mert mi a nyudíjazást nem ;mondhatjuk ki, hiszen a nyugdíjat nem mi adjuk, ebbe még beleszólásunk sincsen.
