A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus

— 35 — Ekecsen elismeréssel emelte ki a Presbytéríum azt, hogy tanítók : Iván Károly és Koroknay Emilia a vallásos esték rendezése körül kiváló buzgóságot tanúsítottak, azokban tevékeny részt vettek, követésre méltó példa gyanánt és emlékezet okáért itt feljegyezni szükségesnek találtam. A komáromi tanfelügyelőség hivatalosan felszólította az ekeli egyházat a már több éven át sürgetett két új tanterem felépítésére, utalván a halogatás veszedelmes következményeire. Az egyház meg is szívlelte az általam is támogatott felhívást s építés már befejezéshez közelít. Egyidejűleg fe lettek híva az apácaszakállasi, alistáli, padányi és ekecsi egyházak, továbbá a madari és bátorkeszi-i, búcsi, negyedi egyházaink is, részint iskola fejlesztésre, részint a tantermeik átalakítása, vagy újra építésére. Madaron az építés folyamaiban van, a többi helyeken előkészülnek reá. Nincs tehát megállás a fejlődés útján, aki hátra marad, vagy elbukik, afelett kíméletlenül átgázol a rohanó élet! E mostani nemzedék sorsa az, szüntelenül hozza az áldozatokat, ha az elődöktől nyert drága hagyományt megakarja tartani, de ha ezt megteszi, akkor híven teljesítette kötelességét! Egyházmegyénkben szép bizonyságát láthatjuk e kötelesség teljesítésének a vágfarkasdi egyházunkban, amelynek 6 tantermes, impozáns iskola épülete immár befejezést nyert s ezen épülettel 9 tanterme s ugyanannyi tanerője van. Az átvétel ezekben a napokban történt s most kezdődő tanévvel már az új iskolában is megkezdődik a tanítás. Ezt a nagy áldozatot tisztán adókivetés alapján hozzák a hívek, mert e célra semmi alapjuk nem volt. Fonja körül babérkoszorúja elismerésünknek a vezető Presbyteríum minden egyes tagjának homlokát! Minden felekezeli iskolánk VIII. osztályú. A tankötelesek számát, mint szinte az iskolákét is a tanügyi bizottsági elnök úr jelentése tartalmazza. A tanítás nyelve iskoláinkban mindenütt a magyar, -öl < .Az iskolák állami felügyeleténél sértő beavatkozásokról a jelentések nem szólnak. III. Egyházkormányzat. A presbiterek a törvényes létszámban vannak meg mindenhol, az újítás három évenként megtörténik. A gyűlésekről minden egyházban jegyzőkönyv vezettetik, hitelesíttetik, s mindenütt bekötött könyvbe vezettetnek be. Az anyakönyvek pontosan vezettetnek, a szükséges hivatalos könyvek és pecsétek megvannak, a szent edények, a terítőkkel együtt a lelkészi lakásokon és hivatalban őriztetnek. A választók névjegyzéke még mindig hiányzik 15 Egyházból, ami eléggé sajnos jelenség, s később bajok forrása lehet. Tegye meg mindenki a maga törvény által előírott kötelességét, s ne várja be az esperesi sürgetést! э