A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

dája szerint, akinek egész földi élete szenvedésben, s példátlan türelemben és megbocsátásban folyott le. A mi szeretett református ker. anyaszentegyházunk több, mint négyszázados élete magán viseli Urunk Jézusunk földi életének teljes egészében kidomboruló jellegét! Mindig a szeretetnek, a békességes tűrésnek, a megbocsátásnak igéit hirdette és gyakorolta ; és mindig és minden helyen, csak a szenvedés, a háborgatás, nem ritkán az üldözés volt eddigi sorsa, osztályrésze a főben és a tagokban egyiránt. Hogy él és virágzik, hogy országokra és népekre, a világ minden tájékain, kiterjeszti szeretetének áldó sugárait: annak magyarázatát egyedül csak gondviselő Istenünk végetlen kegyelmében találjuk meg; aki midőn egyházunkra a megpróbáltatások, a szenvedések sötét felhőjét boritotfa: mindig támasztolt és támaszt ma is vezéreket, kik mint az ó választott edényei, a rendithetetlen hitnek, a megbocsátó szeretetnek és a krisztusi türelemnek világító fáklyái gyanánt járnak hitsorsosaink előtt. Ha ezen világító fáklyák közül — bármilyen okból — egynek a fénye kialszik, már ott van a másik, hogy nyomdokain járjon. Az anyaszentegyház, mint élő fa, beforrja sebeit; mutatván, hogy nincs pótolhatatlan ember sem az anyaszentegyházban, sem az emberi társadalomban. Akit a gondviselő Isten, drága kincsének, az anyaszentegyháznak szolgálatára elhiv: ad annak eszközöket, tehetségeket is : az erős hitet, a világosan gondolkodó elmét, a vasakaratot és a soha nem csüggedő reményt! De azzal a kötelezettséggel, hogy ezeket fejlessze, növelje, gyarapítsa; mert csakis igy felelhet meg nemes hivatásának, csakis igy teljesítheti hiven kötelességeit! Hogyan teheti ezt legsikeresebben? — megmondja a költő: „A derék eljár ősei sírjához, s gyújt Régi fénynél új szövétneket!" A Szentírás pedig azt mondja: „Beszélj a földdel és az megtanít tégedet!" S kit látunk a meggyújtott szövétnek fényénél? A multat a maga sok szenvedéseivel; de nagy, örökké fénylő dicsőségével is! Látjuk egyházunk nagy megpróbáltatásait, de látjuk dicső elődeinknek rendíthetetlen hithűségét, egyházunk iránti nagy szeretetét és SZÍVÓS ragaszkodását is! Látjuk a martyrság diszfényétől övezett nagyjainkat a gályák padjain, akik igazán mindenüket, a legtöbben még