A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

«a Ii «2 keny áldozattal; — amely időközben már meg is történt. A természettudósok szerint van egy virág a növények országában, amely 100 évben csak egyszer nyilik: ez az Áloé. Az emberi szívben is van egy — eme virághoz hasonló tulajdonsággal biró érzelem: a hála, amelynek virága, megnyilvánulása igen ritkán látható, de ha látható, ez a látvány oly megható, oly lebilincselő, mely minden szemlélő lelkében maradandó emléket hágy — vés be. Bizonyára ilyen hatása volt ennek is az ünnepeltre, — mert hiszen ilyen volt mindnyájunkra, akik szerencsések voltunk ott megjelenhetni. A szeretetnek, a ragaszkodásnak ezen önkénytes megnyilatkozását azonban én egész természetesnek találom, mert hiszen annak a 30 éves lelkészi szolgálatnak az eredménye, melyet a gyülekezet megteremtése körül ünnepeltünk végzett: igazán apostoli — bámulatos — rendkívüli ! . . . Mikor 30 év előtt odament, — mint egykor Pál Efezusban, — csak néhány hitrokon lélekre talált, akik még csak szivükben ápolták az egyház megalkotásának az édes vágyát, reménységét ! Ma pedig 1200 lélekből álló gyülekezet ajkain zendül a Zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva!" s hangzik az ige, a párját messze földön ritkító uj templomban: „Uram! te voltál nekünk hajlékunk és menedékünk ! Öröktől fogva mindörökké, te vagy Isten !" Ott áll, mint egyik dísze a városnak, a Köztársaság-téren a templom, — a másik utcára pedig az építészeti szépségekben gazdag bérház a lelkészlakkal, amely ma már az összes terheket kifizette s az egyháznak minden időkre való fennállását anyagilag teljesen biztosítja. Hogy minő értéket képviselnek, az itt nem fontos. Mint az egyházlátogatási jegyzőkönyv is mutatja, eleven, lüktető vallásos élet folyik ott. Önkéntes adakozásból a mult évben 23 ezer korona gyűlt egybe különféle célokra. Illendő dolognak tartom, hogy a mi szeretett Főpásztorunkat, életének ez örömteljes napja alkalmából az egyházmegye részéről, amelynek ugyanezen idő alatt szintén munkás, számottevő tagja volt s hosszabb ideig a tanácsbirói tisztet is betöltötte s nagy tudásának — szellemi kincseinek egy részét közügyeink előbbrevitelére szentelte — áldozta: mi is szivünk mélyéből, igaz szeretettel üdvözöljük, azzal a hő óhajtással, hogy Istennek jósága Őt szeretett egyháza — egyházmegyénk — s anyaszentegyházunknak boldogitására, még évek hosszú során át tartsa meg jó egészségben! Egyúttal a pozsonyi* ref. egyház minden tiszteletre érdemes vezetősége — Presbytériuma — s egész közönségének is fejezzük ki elismerésünket azért, hogy lelkészét igy megbecsülte s ezáltal igaz vallásosságáról, egyházszeretetéről, nemes gondolkozásáról tett tanúbizonyságot ; tündöklő példát mutatván egyebek előtt ez Isten-