A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

- ß a gyűlés határozata még csak az elmúlt hó utolsó hetében került fel a telj. minisztériumhoz, tehát jó sokára a meghozatal után, mert két hónapnál több ideje mult el már a kassai konventi ülésnek! Ha ügyeink a saját házunkban ily lassan intéződnek el, akkor ne várjunk gyorsaságot a magas kormánytól, de ne is vádoljuk őt lassúsággal. így nincs már reménység arra, hogy az új törvények még ez év folyamán tető alá kerüljenek, hiszen még oly sok fázison kell átmenniök, az év pedig már lassanként lejár. Megható és a mai világban igazán ritka szép ünnepélyen vettem részt a mult év október hó 11 -én Pozsonyban, amikor a pozsonyi ref. gyülekezet ünnepelte meg főt. és mélt. Balogh Elemér püspök úr 30 éves lelkészi jubileumát. Az ünnepély a templomban istenitisztelet keretében folyott le. Imádkozott nt. Vágó Ede nemeshodosi lelkész úr, az alkalmi egyházi beszédet tartottam én. Jelen voltak a-somorjai,^jókai, réthei lelkésztársaink, az ig,_.ev. p

ozsonyi egyház diszes küldöttsége, a prot. iskolák és tanerők javarésze szintén küldöttséggel képviselve, s a tanítványoknak serege. A szomszédos ref. egyházakból több család s a pozsonyi ref. hívek csaknem teljes számmal, úgy hogy a templom teljesen megtelt. Az istenitisztelet végeztével Forray Béla íőgondnok úr üdvözölte tartalmas beszéddel a jubilánst, átadva neki a hívek ajándékát, egy diszkötésű értékes Bibliát. Azután az ág. ev. testvéregyház küldöttsége élén főt. Schmiedt Károly lelkész senátor úr testvéri szeretettől áthatott beszédet intézett hozzá, biztosítván őt egyházuk vezetősége s minden tagjának őszinte becsülése és tiszteletéről s kérte Isten áldását hasznos munkájára. Majd a városi polgári iskola igazgatónője üdvözölte s azután a kis leánynövendékek üdvözlése és virágcsokrai következtek, melyek egészen elborították az úri szent asztalt. Minden beszédre főt. Püspök úr válaszolt könnyekig megható szavakkal. Az ünnepség végeztével a gyülekezet bankettet adott ünnepelt lelkésze tiszteletére, melynél a vendégeken kívül a gyülekezeti tagok teljesen- megtöltötték a -Garlton szálló nagytermét. Az ebéden eg

ymást érték a szebbnél-szebb fel köszöntők, amelyeknek csak az —asztalbootás-vetett -véget : Z~ Igazán megható volt látni azt a szeretetet, ragaszkodást, amellyel gyülekezetének vezetői, tagjai, tanítványai s minden tisztelői, a napnak egyész folyamán körülvették az ünnepelt lelkészt, a mi kedves Főpásztorunkat, akinek, amint e nap is megmutatta, nagy tudásánál csak a szive jósága nagyobb s az abban élő szeretete, mely egyformán árad szét az ő nagy családjára. Végül még egy nemes elhatározás lett bejelentve az ünnepélyen, mint a gyülekezet tagjai szeretetének megnyilvánuló ténye, az : hogy szeretett lelkészüknek arcképét az egyház tanácsterme részére egy neves festőművésszel megfestetni határozták el, jelenté-