A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

\1 7. Vargha Sándor főjegyző üdvözli az e. megye tisztikarát, különösen az újonnan választott tanácsbírákat: Rácz Elemért, Kenessey Kálmánt és Füssy Kálmánt, — sa tisztikar nevében a megválasztatásért a közgyűlésnek köszönetet mond. Tudomásul vétetik. 8. Az újonnan megválasztott egyhm. főjegyző : Vargha Sándor, továbbá az uj tanácsbirák : Rácz Elemér, Kenessey Kálmán és Füssy Kálmán a közgyűlés előtt a hivatalos esküt leteszik. 9. Erdélyi Pál dr. e. m. gondnok a következő szavakat intézi a közgyűléshez : Nagyt. E. m. Közgyűlés ! Az egyházmegye általános tisztűjítása alkalmával úgy alkotta meg uj tisztikarát, hogy bizalmával megtisztelte a régieket és az eltávozottak s elválók helyére új embereket rendelt. Mindannyiunk nevében legyen szabad hálás köszönetünket fejezni ki megválasztatásunkért és kérjük méltóztassék elfogadni azt az Ígéretet, hogy képességünk és erőnk mértéke szerint iparkodni fogunk hálánknak nyomós bizonyítékait szolgáltatni szolgálatunk idején. Engem ez elválasztás másodszor állított lelkiismeretem Ítélőszéke elé. Ha első alkalommal könnyűnek látszott is ígéretet tennem, hogy hűségben és kötelességem teljesítésében első óhajtok lenni az Em. tagjai között, most sokkal nehezebbnek érzem a felelősséget, mert bár rövid ideig, de alkalmam volt meglátni mind azt a súlyos föladatot, mely egyházunk előtt a jövendőben megoldásra vár. A jövendő elé nézve erőt és bátorságot meríthetünk új vezérünk papi, egyházközi, társadalmi és közéleti szerepére és egyéniségének kiváló tulajdonságaira gondolva, melyet az Em. választása kitüntető módon és minden tekintetben megtisztelő formában igazol. Az új vezető mellé, Emegyénk régi esperesét, örökös tiszteletbeli esperessé tettük, egyrészt, hogy ezzel érdemekben gazdag szolgálatát megköszönjük, másrészt, hogy így őt és tapasztalásban gazdag, cselekvésben fiatalos, tanácsban értékes egyéniségét továbbra is közelebb füzziink Emhez. A bölcs kormányzásnak valóban az egyik biztositéka, ha tanácsban, bölcseségben és tapasztalatban gazdag, tettrekészségben fiatal öregek állanak a fiatalabb nemzedék előtt példának, mögötte erőnek és közötte tekintély gyanánt. Reméljük, hogy ez a tiszt, melyet ő magának nem vindikált, melynek viselésére mi szántuk és kérjük fel őt, kedves lesz neki ; reméljük, hogy a bennünket szerető jó Isten ezt a mi benső kapcsolatunkat bőséges áldással fogja kisérni. E gondolatban nem is búcsúzunk tőle, ebben köszönjük meg eddigi hűséges szolgálatát, melyet Emegyénk utolsó nehéz esztendei alatt református anyaszentegyházunknak szentelt E gondolatban köszöntjük őt magunké2