A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. augusztus

— 18 — p) Az esperesi jelentésben foglalt számadásokkal adós sa vagyonkezelésben gondatlan egyházaklelkészei, illetve azok, akiket a mulasztás vagy gondatlanság első sorban terhel, — komolyan felhivatnak, hogy mulasztásaikat f. évi szeptember 15-ig helyrehozzák s kötelességeiket teljesítsék. Amennyiben pedig ezt nem tennék, felhivatik nt. Esperes úr, hogy a mulasztó vagy rendetlen egyházak lelkészei ellen, a határidő lejárta után a fegyelmi eljárást haladéktalanul rendelje el. Kimondatik továbbá, hogy a számadások minden év március végéig a számvevőszék elnökéhez, fegyelmi eljárás terhe mellett beadandók. Köteleztetnek az egyházak végül arra, hogy a jelen év szept. 1-től kezdve az egyházak közszükségeit vagy alapítványi célokat szolgáló földek újbóli kiadásakor a haszonbéri szerződéseket láttamozás végett az esperesi hivatalhoz beterjesszék. r) jelentése végeíelé látnoki lelke s egyházunkat, vallásunkat szerető szive melegével kéri Esperes úr a tanítói testületet, hogy az állami hatóság által a tantervben engedélyezett 2 órai vallásoktatást osztályonként, igyekezzenek megtoldani s a vallásoktatásra s a templomi énekek tanítására nagy gondot fordítani, nem feledve soha, hogy ők felekezeti tanítók s egyházunk éneklő egyház s híveink éneklésben szeretik dicsérni az Istent. Intelmét a közgyűlés is magáévá teszi s kifejezést ad annak a várakozásának, hogy a tanitói kar elsősorban is arra fog igyekezni, miszerint a gondjaira bizott gyermekeket Isten félelmében nevelhesse ! s) Búcsúszavai zendülnek felénk a jelentésből, mint a kötelességét híven teljesített s a végzett munkából pihenésre térő vezér egykor erőteljes hangjának halkuló akkordjai: „Azon kérelmet terjesztem elő, hogy az uj tisztújítás alkalmával csekélységemtől minden vonatkozásban eltekinteni szíveskedjenek !" Nem! nem nt. Esperes úr, a közgyűlés nem lép a búcsú mindig fájdalmas útjára s nem kivánja egy élet, nekiszentelt jó munkáját és ennek hasznos eredményét, néhány rövid s talán meleg szóval elintézettnek tekinteni. Nem válunk el egymástól, a közgyűlés meg fogja keresni azt az összekötő kapcsot, mely bennünket örökre egyesit, — addig is ajkunk a remény eme szavát hangoztatja: „a viszontlátásra!"