A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap költségvetésekből a hadikötvény kamatai hagyassanak ki, maguk a hadikölcsöntőkék pedig nem kamatozó tőkék gyanánt kezeltessenek. 9. Esperes úr felolvassa a lefolyt két esztendő eseményeiről készített következő jelentését: Nagy tiszteletű és Tekintetes közgyűlés ! Két és 1li éve immár annak, hogy közügyeink intézése végett rendes közgyűlésben voltunk együtt e helyen, 1918. év julius 25-én. Sorsdöntő események egész halmazata választ el bennünket attól az időtől. Akkor még bizakodó reményeég töltött el bennünket, hogy „megfogyva bár, de törve nem" — kerülünk ki a világháború viharából... Keserű csalódás lett osztályrészünk! Ma darabokra tördelve az ország, melyhez tartozánk s a/

4 részben beosztva a szomszédos államokba. Megbontva az egységes magyar ref. egyház is, mert az elcsatolt részek egyházai és a magyar ref. Sión közt a szerves összeköttetés szálai megszakadtak. E mellett hazát és egyházat ostromolják a nemzetközi szocializmus hullámverései, hogy alapjaikat, történelmileg kialakult kereteiket alámossák és romjaikon ábrándjaik szerint új világrendet teremtsenek, több szabadsággal, nagyobb egyenlőséggel és szorosabb testvériséggel; egyelőre azonban kiforratlan eszméik és elméleteik által temérdek nyugtalanságot, szenvedést és nyomorúságot okozva. íme itt vagyunk, leverten és megtörve, nemzeti önérzetünkben halálosan megsebesítve és megalázva... Mintha nehéz, lázas álom karjai fojtogatnának. Fel akarnánk ébredni belőle, pedig nem álom ez, hanem kegyetlen való. Hogyan jutottunk idáig s mivel érdemeltük meg a reánk szakadt nehéz sorsot? Büntetés-e ez rajtunk vagy csak megpróbáltatás ? Ne kérdezzük és ne keressük most. Abban a szélviharban, földindulásban és tűztengerben, melyek hajdan Illés próféta látnoki szemei előtt elvonultak, az irás szavai szerint nem volt jelen az Úr, hanem csak a kegyelemnek azután elhangzott halk és szelid szózatában. Hál a mai világ felett általment és még mindig zúgó viharban, mely trónokat döntött fel és országok határait söpörte el, vájjon jelen volt-e az Úr igazságot látó Ítéletével! Jelen van-e a győztes hatalmak által diktált, a népek önrendelkezési jogára épitett, de voltaképen azon tipródó u. n. békében, melynek gyilkos feltételei értelmében összefüggő nyelvterületeket, több milliónyi népükkel együtt, tisztán hatalmi érdekből idegen államhatalomnak kötelékébe erőszakolnak ? Bizony, nehéz ezt elhinni nekünk és benne megnyugodni! Ha abszolút rossz nincsen a világon, akkor kell, hogy a kárhozatos háború legalább azzal az egy jó tanúsággal szolgáljon a meggyötört emberiségnek, hogy a legjobb politika az, mely nem erőszakoskodik, hanem a népek isten-