A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november
Lap Azzal számolnunk kell, hogy az állam követelménye szerint nem szervezett, általa el nem ismert polgári vagy egyházi társaságot egy állam, a csehszlovák köztársaság sem tűr meg kebelében és egyházunk részére jogvédelmet csak úgy várhatunk, erkölcsi és anyagi támogatást csak úgy remélhetünk, ha akaratának deferálunk. Elszakítani önként a régi, tiszteletre méltó kötelékeket, bizonyára a legnagyobb kegyetlenség és bűn; de elszakitani kénytelenségből, a legfájdalmasabb áldozattá lesz, ami nem kárhoztatást, hanem őszinte részvétet érdemel. Ilyen kényszerű áldozatot hozunk mi is akkor, ha az új államban elhelyezkedünk, a hűségi fogadalmat letesszük. Fájdalmas, de kényszerű lépés ez. De ha minden hátsó gondolat nélkül megtesszük is, vájjon kiszakithatjuk-e a szivünket, megoszthatjuk-e a lelkünket úgy, hogy multunkat megtagadjuk, magyar fajunk, nyelvünk, szokásaink szeretetét magunkban megoltsuk ? Az uj állam törvényeinek kötelességszerű megtartása mellett kivánhalja-e bármi hatalom, hogy előbbi hazánk kedves képét keblünkből kivessük? Megtilthatja-e, hogy annak sorsát szivünkön hordozzuk, hanyatlásán sírjunk, jólétén, virulásán örüljünk? ... Ezt kivánni, vagy megtiltani képtelenség! És ha ez így van, a szivünk sugallatára hallgatunk-e vagy követjük a praktikus ész tanácsát, mely az életnek más útját mutatja meg előttünk ? ... Az a miniszteri leirat, mely a rozsnyói „Ref. Egyház és Iskola" c. lap f. évi 1. számában megjelent, autonom egyházunk elismeréséi és az állami segélyezése egy önálló slovenskói egyház szervezéséhez, mely semmiféle külföldi egyházzal sincs semmiféle organikus szervezetben, — továbbá a hűségi fogadalom letételéhez köti. Ezen általánosságban lett kijelentésén kivül igéri még, hogy a minislériumban a református egyházi ügyeknek is lesz külön előadója. Arról hallgat, hogy önkormányzatunk az iskolákra is kiterjed-e; ellenben jelzi, hogy az iskolák fokozatosan állami kezelés alá fognak vétetni. Előkészít arra is, hogy egyházi tisztviselővé nem lehet más, mint csehszlovák állampolgár, lelkésszé pedig az, aki a csszl. köztársaság területén végezte a VIII. gymnasiumot és telt érettségi vizsgát, a braíislavai theol. akadémián pedig a 8. semesteres tanfolyamot elvégezte. Mindez nem sokat igérő bizlatás a jövőre nézve. Szinte előre láthatóan hamarosan meg fogunk szorulni papokban és- kivált kántortanítókban. De a mai szervezetlen helyzetünkben is vannak már sajnos tapasztalataink. Az iskolai ügyekben pozíciónkból egyre inkább leszorítanak, rólunk, nélkülünk intézkedve, minden figyelem nélkül iskolai rendtartási szabályzatunkra, szinte a legapróbb részletekig menőleg, pl. isk. heti szünnapok meghatározása, külön postakönyv beszerzésenél, — rendszerint az iskolai, értsd: tanítói államsegély megvonásának terhe alatt követelve a tanítóktól a rendeletek foganatosítását. Színmagyar nyelvű községekbe és ref. iskoláinkba fót nyelvű szaklapot küldenek,