A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap az iskolafentarló terhére; ugyanily nyelven közölnek rendeletekel, melyeknek mi semmi hasznát nem vehetjük, mert a nyelvet nem értjük. Van olyan tanfelügyelő is, aki a segélynyugtákat nem láttamozza, a választási jegyzőkönyveket el nem fogadja, hacsak tót-nyelven is irva nincsenek. Ezek a jelenségek nyilván mulatják, hogy mostani passiv magunktartása mellett alkotmányos jogainknak érvényt nem szerezhetünk, a felmerülő sérelmes intézkedésekkel szemben nyomatékosan fel nem léphetünk. Arra hiába hivatkozunk, hogy a csehszlovák köztársaság 1918. dec. 6-án kelt alaptörvényében kimondotta a hitfelekezetek, egyházak addig szerzeit jogainak elismerését, mert törvényeinket csak az esetben ismeri el, ha azokat előbb szervezett testületünk felterjesztésére az államfő sanclionálja. Ez a szempont tehát arra utal, hogy az új államban szervezkedjünk, alkotmányunkat kiépítsük, elismertessük, hogy annak alapján egyházi főhatóságunk önkormányzati szabadságunknak s a nemzeti kisebbségek részére békeszerződésileg biztosított jogoknak hathatós szószólója, őre és védője lehessen. Ugyanezt sürgeti az egyházak, lelkészek több helyen nyomorúságos anyagi helyzete ; különösen a nagyobb családu és taníttató lelkészeké, akiknek megélhetése a mai drágasági viszonyok között egészen kilátástalan. Missiói egyházaink fentartása, szétszórt híveinek gondozása a további segélyezések megszűntével szinte teljesen megbénult s hovatovább lehetetlenné válik az utazási költségek elviselhetlen volta miatt. Ezek megtartásának s ellátásának szempontja is az állami rendszeres támogatás keresését sürgeti, mert mi magunk segélyezni nem birjuk, külső segélyre nem támaszkodhatunk, tudván, hogy mennyit ér és mily bizonytalan. Igaz, hogy előbb-utóbb készen kell lennünk az egyház- és állam szétválasztására, amikor a magunk erejéből kell megélnünk, de az még a jövő kérdése és — «qui habet tempus, habet vifam." Előttünk a sorsdöntő nagy kérdés. Mérlegelje kiki lelkiismeretes komolysággal s úgy folyjon be eldöntésébe. Aztán következzék bármi ránk, viseljük önmegadással. Legyen meg a szent Isten akarata! Amennyiben gyűlésünk a beilleszkedés mellett döntene, nyilatkoznia kell arról is, vájjon egy egyházkerület legyen-e Szlovenszkóban, amint a miniszter gondolja, vagy kettő, amint a földrajzi helyzet javalja; továbbá, ha a barsi és komáromi egyházmegyékből külön kerület alakulna, nem lenne-e célszerű a két egyházmegyéből megfelelő beosztással hármat szervezni. Végül a „Ref. Egyház és Iskola" c. lapnak hivatalos lapként elismerése és kötelező járatása kérdésében is. Egyébiránt ezek inditványképen is napirenden vannak. Legutóbbi, 1920. oki. 26-iki rendes közgyűlésünk óta egyházme-