A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 2 Elég ok van arra a feltevésre, hogy a háború viharában összeomlik sok olyan bálvány, a melynek előbb az emberiség hóöolt. Tért kell, hogy veszítsen az a nagyfokú egyéni önzés, mely mohó kapzsisággal fel akart falni mások elől is minöen előnyt és hasznot, abban a hiszemben, hogy a milyen mértékben ezekből magát megszeöi, olyan mértékben jár ki neki tekintély és tisztelet is; a szertelen élvhajhászat, melynek jelszava, hogy az élet annyit ér, amennyi gyönyört, élvezetet nyújt; az a féktelen szabadosság, mely vágyai követésében korlátot és szabályt tűrni nem akart; az a hazát, családot, barátságot lekicsinylő kozmopolitizmus, mely ezt tartotta „ubi bene, ibi patria". Az ilyen erkölcsi viszályságok és ferdeségek minöen valószínűség szerint el fognak égni a háború tisztitó tüzében és hamvaikból olyan elvek és világnézetek kelnek ki, amelyek önmagukban is már értékesek. A háború keserves megpróbáltatásain keresztül ment százezrek és milliók nagy tanúságokat szereznek és hoznak mogukkal; öe ilyenekkel gazdagodnak meg az itthon maraöottak is. Akik az annyagi jóllét és kényelem hiánya miatt annyi szükséget láttak, nélkülöztek és szenvedtek, a fronton levők és az otthon maradottak, bizonyára jobban megfogják tuöni becsülni jövőben a földi jókból elvett isteni áldásokat; megtanulnak a kövesebbel is megelégeöni.takarékoskoöni, okosabban sáfárkodni, a feleslegből nagy és szent czélok előbbvitelére juttatni. Viszont peöig az a tapasztalás, miként omlott össze hirtelen szomeik előtt sok felhalmozóöott vagyon, arra fogja vezetni a 1 űkeket, hogy azokhoz szivüket ne forrasszák, hanem igyekezzenek melléjük lelki kincseket szerezni, melyeket nem csak a rozsba és a moly meg nem emésztenek, hanem megmaradnak a legnagyobb pusztulás iöején is. Abból a tapasztalásból, mir.í bélyegezte meg lesújtó Ítéletével a közvélemény a habi uzsorásokat, a posztócsalókat, a háborús idők egyéb hiénáit, le fogják vonni azt a tanúságot, hogy legjobb és biztosabb az egyenesség és becsületesség útja. Megtanulhatták a harczmezőkön, hogy józanság, fegyelmezettség és kötelesség teljesítés vezethet a győzelemre, hogy a szoros összetartásban s kölcsönösen segitő egymásra hatásban van megtartó erő, s ez felinöitja őket az önfegyelmezésre, a felebaráti közösség ápolására, az altruisztikus erények gyakorlására az irás ama sorainak megszivlelése mellett: „Ne nézze kiki csak a maga hasznát hanem minöen egyebeknek is hasznát nézze". Akik kedveseiktől, csaláöjaiktól, hazájuktól elszakadva, messze iöegenben hosszú iöőn át nélkülözik az édes otthont, mikor