A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 17 — volna magát ugy is, ha a katonai hatósághoz általánosságban intéz kérdést, hogy a helyőrségi katonáknak meg van-e engedve, hogy vidékre távozhassanak anélkül, hogy a járvány csiráit magukkal elhurczolják? De itt a lelkész nem állapodott meg, hanem helyénvalónak látta azt az animozitást, melyet a tanitó iránt érez, éreztetni Borzával: a katonával is. És itt oly hangot használ, mely méltán a közérzületbe ütközik. A bíróság nem üres lamentácziót, nem egyszerűen hangulatkeltést lát Borzának — a katonának — azon soraiban, melyekben arra hivatkozik, hogy a hazáért küzdött, a harcztéren a hazáért szenvedett: hanem azon felemelő valóságot, hogy a mi személyi és vagyoni biztonságunkat az értünk küzdő, az értünk szenvedő katonaság erős karja védelmezi. Minden egyes katona, aki a harcztéren szenvedett és onnét sebesülten hazaérkezett, nem gúnyt, nem kicsinylést, hanem tiszteletet és hálát érdemel. Ebben leli indokát, hogy panaszlott lelkésznek Borza Elemérrel — a katonával szemben követett eljárását a bíróság roszalni kénytelen. A tanitói iroda és szekrény önhatalmú feltörése és a magánlevelek átkutatása iránt emelt vádat a vizsgálat nem igazolta. Mert tény ugyan, hogy az iskolai irodát és szekrényt a panaszlott lakatossal nyittatta fel, de erre okot panaszlónak édes anyja szolgáltatott, aki a kulcsokat átadni ismételten hozzá intézett kérésre se volt hajlandó. A tanév megnyitásának ideje pedig elodázhatlanná tette, hogy az iskolai felszerelési tárgyakhoz, ha máskép nem, kényszer alkalmazása mellett is hozzá lehessen jutni. — A magán levelek átkutatásának vádjára nézve a vizsgálat során bizonyíték nem hozatván fel, a csupán feltevésre alapított vádat a biróság mellőzendőnek tartja.. Ami az egyházi épületek fűtésénél felhasznált fűtőanyagot illeti, a vizsgálat a panaszlott terhére olyan adatokat, amelyekből akár a pazarlás, akár egyéb szabálytalanságra lehetne következtetni, ki nem derítvén, ez irányban a biróság eljárás szükségét fennforogni nem látja. Végül nem mellőzheti hallgatással a biróság ugy a panaszlevélben, valamint a védelmi iratban is több helyen megütött azon dissonans hangot, mely a nyitrai egyház kebelében az egyháznak megbontott békességére, a békétlenséget szitó intrikákra irányozva a figyelmet. Nemcsak a panaszos állítja, de a panaszlott is elismeri, hogy az egyháznak a legintelligensebb osztályhoz tartozó elemei a presbitériumnak nem tagjai, — talán éppen ebben keresendő a magyarázata annak is, hogy a gondnoki tisztséget nem ref. egyháztag tölti be. Hogy ezek az állapotok szanálásra szorulnak, ez iránt kétség nem lehet. Az egyház érdekében áll, hogy e bajok forrását és okát felderítse