A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 94 — fenti alkalommal, 1910. évi december 29-én eljárt, a tanitó a figyelmeztetés megszivlelése helyett, az iskolatermet válasz nélkül elhagyta, s neki másnap a következő feliratú és kifejezéseket tartalmazó levelet küldve: „Egy kis elmélkedés Fekecs Sándor ref. lelkész urnák ajánlva." „Mást nem lehet gondolnom, minthogy a megrögzött összeférhetetlenségi szenvedély, mely az Ön vérének moleculáit pathologiális hangulatba eruptionálja." „A brutálitást önök igen cultiválják." „A jelen esetben jogom lett volna önöket az iskolateremből kiutasítani, de mint úri ember az iskolaterem elhagyását választottam, ezt követelvén tőlem a tanítói tekintély," stb. A presbyterium, mint iskolaszék, 1910. deczember 31-én tartott ülésében tárgyalta Kiss Sándor tanítónak az iskolás gyermekekkel szemben tapasztalt viselkedését, a lelkészhez intézett iménti levelét, valamint azt az eljárását is, hogy a templomi isteni tiszteleteken való megjelenést rendszeresen kerüli, ha pedig ott néha megjelenik, akkor a hivek megbotránkoztatására, holmi szórakoztató olvasmányokkal tölti az isteni tisztelet idejét. Határozott tehát jegyzőkönyvileg, hogy Kiss Sándor tanitó ellen előadott viselkedése miatt, az egyházi felettes hatóságnál a fegyelmi eljárásnak megindítását kérelmezi. Kiss Sándor tanitó, az egyházmegyei hatóság egyházi elnökségétől e tárgyban tett felszólításra 1911. jan. 15-ről keltezett s vele beadott nyilatkozatában a presbyterium fenti határozatára vonatkozóan, egyebek között ilyen kifejezésekkel felelt: „A jegyzőkönyv tárgya egy irántam való gyülöletteljes lélek szüleménye, mely azon levél hatása alatt eredt, melyet én a Fekecs lelkészhez küldöttem." A jegyzőkönyv tartalma csupán magánügyből kifolyó hazugságok lánczolatos sorozata." A presbitérium jegyzőkönyvei eldobni való irka-firkák." stb. A nyilatkozatban vádolt tanitó a templomi isteni tisztelet látogatásának elhanyagolását illető vádra azzal válaszolt, hogy testi állapota a templomi léghuzatot nem türi. Vádlott tanitó, mialatt eme vétségekért ellene a fegyelmi eljárás megindítása folyt, az egyház lelkészétől folyó évi február 1-ső napján azon czimen, hogy ő Vasmegyébe pályázván, ott személyes bemutatkozását kívánják, távozási engedélyt kért. A kért távozási engedélyt 3 napi tartamra meg is kapta, de ő a nyeri engedély leteltével álláshelyére vissza nem tért, s a lelkésznek hozzá február 9-én intézett sürgető távirátára, ily tartalmú sürgönnyel felelt: „Még nem mondottam le, még nem örülhet, lemondásomig működési bizonyítványt kérek," anélkül, hogy a sürgöny a visszatérésről, vagy annak ideje felől egy betűvel is szólna. Ez és az a körülmény, hogy vádlott tanitó Nagymegyerről való távozáskor, ingóságait előre elszállíttatván, szállástadó gazdájától oly nyilatkozattal vált meg, hogy visszatérni nem fog; valamint az ellene