A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

- 34 — De az is bizonyos, hogy aki ezekkel bir, a lelkészi pályán könynyebben érvényesülhet. Tagadhatatlan az is, hogy Veress Edének az imént emiitett nagybecsű isteni ajándékokon kivül más egyéb kiváló tehetségei is voltak, melyeket fejleszteni s tökéletesiteni buzgón igyekezett. Jól felkészülve lépett a hajlamai szerint választott pályára. Nem követhetem nyomon egész élete pályáját, de azt még sem hallgathatom el, hogy már ifjúságában jövöjéhez méltán a legszebb reményeket lehet fűzni. Komáromi segédlelkész korában a komáromi fényes gyülekezetben annyira kedvelt, tisztelt és becsült ember volt, mint az utódai közül talán senki. Amikor a búcsi népes egyház, — melynek lelkészi javadalma az akkori viszonyokhoz mérten az egyházmegyében a legjobbak közé tartozott — lelkészévé választotta : az egyházmegye fiatalabb lelkészei, vagy segédlelkészei közül tehetségesebb, készültebb papot, jelesebb szónokot nem választhatott volna. Ha igaz, hogy a lelkész hírnevet és dicsőséget szerezhet gyülekezetének, az is igaz, hogy egy népes, tisztességes lelkészi javadalmat adó gyülekezet bizonyos tekintélyt kölcsönöz lelkészének. Már az, hogy Veress Ede búcsi pap lett, tekintélyt adott neki. Atyafiságos összeköttetésben volt az egyházmegye tekintélyes papjaival, másoknál sokkal könnyebben emelkedhetett volna az egyházi életben, még ha nem lettek volna is meg kétségbevonhatatlan kiváló tehetségei. De én azt hiszem, hogy fényes tulajdonainál fogva, ha összeköttetései nincsenek, ha madi lelkész lett volna is — amihez elég közel állott, -— akkor is az egyházmegye legkiválóbb lelkészei között foglalt volna helyet. Saját benső értékénél fogva is eljutott volna mindazokba a megtisztelő bizalmi állásokba, melyekbe szerencsés külső viszonyainál fogva könnyebben jutott el. Lelkészszé választatása után hamarosan kérdnök lett, majd 1883. évben már tanácsbiró, 1887-ik évben egyházmegyei közpénztárnok. Fokozottabb, az egyházmegyére igen hasznos tevékenysége pénztárnokságával kezdődik. Az egyházmegyei közgyűlésnek fiatalabb tagjai alig ismerik azt a pénzügyi gazdálkodást, amely egyházmegyénkben 1887. év előtt divott. Az egyházmegyei köz- és lelkészgyámoldai pénztár válságos helyzetben volt, a tanítói gyámoldai pénztár csaknem egészen megsemmisült, csak romjaiból lehetett megmenteni valamit. Egyházmegyénk különböző czimeken az egyházkerületi pénztárba tetemes összegekkel tartozott, bár az egyházkerület két