A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 35 — izben is jelentékeny összegeket elengedett, a pénzkezelésben az egyensúly nem állott helyre. A gyülekezetek a járulékokat rendetlenül fizették, évekre hátralékban voltak. A tökepénzek biztosítás nélkül kétes helyekre voltak kihelyezve, a kamatok rendetlenül vagy sehogysem folytak be, nem ritkán nagyobb összegek szerepeltek mint a tőkék. Veress Ede kérlelhetetlen szigora kellett, hogy ezek a szégyenletes állapotok megszűnjenek. 10 évi pénztárnoksága alatt rendet és pontosságot teremtett a közpénztár ügyvitelében ; a késedelmes és hanyag gyülekezeteket reá szoritotta a járulékok pontos befizetésére és az adósokat a kamatok rendes fizetésére szoktatta. Majd 1892-ben a lelkész-gyámoldai igazgató-tanács elnöke lett, elvitathatatlan érdeme, hogy a lelkészi gyámolda sok kétes és semmiképen sem biztosított követelései a gyámolda pénztárába legnagyobb részt befolytak, s a gyámolda pénzkezelésében és egész ügyvitelében rend és biztonság váltotta fel a régebbi bizonytalan és zavaros állapotokat. És mig az egyházmegye gazdasági ügyeinek rendezésében ily sikeresen munkálkodott, saját gyülekezetének ügyeit sem hanyagolta el. Szilárd anyagból, cserép fedéssel igen szép iskolát építtetett, melynek abban az időben az egyházmegyében nem volt párja, azt teljesen felszereltette. Igaz, hogy ez elsősorban a búcsi gyülekezet értelmi emelkedettségét és áldozatkézségét hirdeti, de Veress Edének is dicsőségére szolgál. Bevezette az iskolába a 10 hónapos oktatást, hathatós czáfolatául amaz állitásnak, hogy falusi községben lehetetlen a 10 havi iskolázás. Nem bizalmat előlegezett, hanem a buzgó, lelkiismeretes és sikeres munkálkodást jutalmazta méltóan az egyházmegye közönsége, midőn néh. Vályi Lajos esperes halála után az esperesi székbe Veress Edét ültette. Nem osztatlan bizaloiumal, nem is nagy többséggel, hanem szűkebb választás után szótöbbséggel — és ha most visszatekintünk az ö esperesi működésére, az elfogulatlanul itélönek el kell ismerni, hogy az egyházmegye jól választott. Tanácskozásaink vezetésében higgadt és bölcs, a hivatalos felügyelet gyakorlásában tárgyilagos, a bírósági ügyekben részrehajlatlan és igazságos, az esperesi iroda kezelésében pontos és rendtartó volt. Ismerve tárgyalásunk szokásos menetét, el kell ismernünk, hogy az elnökségnek gyakran nem csekély türelemre van szüksége, tudva, hogy a tanácskozásra rendelt idő kevés, s hallgatni a sok felesleges szót. 3*