A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 22 — 4. Az üdvözlő beszéd után Kálmán Rudolf egyházmegyei gondnok ur a következő székfoglalót mondotta lendületes szavakkal : Kálmán Rudolf egyházmegyei gondnok székfoglaló-beszéde: Nagy tiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés ! Érdemek nélkül ruházta rám a nt. egyházmegye a diszes gond­noki állást, melyet a mai napon elfoglalok. Nem szolgálataim jutal­maként részesit e megtiszteltetésben, hanem előlegezi bizalmát, azon feltevésben, hogy mint jő protestáns vállalom azon kötelessége­ket, miknek teljesítését egyházunk, annak szervezete és autonomiája alapján, minden buzgó tagjától megkövetelni jogosult. Nem a vallási közömbösség vagy felekezetem ügyei iránt való érdeklődés hiánya, hanem csupán a magánéletbe való teljes visszavonulásom volt az oka annak, hogy a múltban egyházam közéletében is vonakodtam részt venni. Hisz e kötelesség érzése atyámtól örökségként szállt reám, és neveltetésem csak fokozta azt bennem ! S midőn ma hálás szívvel mondok köszönetet a megtiszteltetésért, melyben a nt. egy­házmegye részesített azzal, hogy e diszes állást jelölte ki részemre működési körül, melyben egyházam tőlem szolgálatokat vár, tiszte­lettel hajolok meg az egyházmegye elhatározása előtt és ünnepélyesen igérem, hogy teljes buzgalommal, összes erőmmel azon fogok ipar­kodni, hogy ezen állásommal járó kötelességemnek megfeleljek és szentegyházam boldogulására közreműködjem. Felette megnehezíti helyzetemet azon körülmény, hogy e tisztet egy oly kitűnő férfiú után kell betöltenem, kinek kiváló tehetsége és államférfiúi bölcsessége az ország kormányrudjánál már ismételten előkelő helyet biztosit, egyháza iránt érzet meleg szeretetét és buzgó hithüségét pedig a szomszéd egyházkerület a diszes főgondnoki állással jutalmazta : de számitok a nt. egyházmegye kegyes elnézé­sére, melyben a gyakorlat hiányát és szerény tehetségemet, ha jó­akarat és buzgalommal párosul, részesíteni fogja és kérem az egyház­megye ügybuzgó tanácsbirói és hivatalnoki karának, de különösen kiváló és tapasztalatokban gazdag esperesének, elnöktársamnak jó­akaratú támogatását. Nyugodt lélekkel vállalom a rám ruházott tisztséget, mert meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom