A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 21 — Hosszabb idö óta egyházmegyénk körében munkálkodó világi uraink akaratából és hozzájárulásával történt Méltóságodnak gondnokunkká való választása. Lukács evangélista szerint : „ Kire sokat biztak, többet követelnek attól". Örömünkre szolgál, hogy Méltóságod fényes világi állásában szívesen vállalkozik istenes több munkára. Nem kívánjuk, hogy magas világi állásában a mi érdekeinket a más vallásfelekezetüek kárával érvényesítse, mert ezt a protestántizmus sohasem igényelte. De kérjük és reméljük, hogy hosszú századok küzdelmeiben megpróbált igazainkat, törvény-biztositotta jogainkat, mint egyházmegyénk első örállója ne engedje mellőztetni, söt nagyfontosságú egyházi és világi állásából kifolyólag igyekezzék az életben megvalósítani. Méltóságod egyházmegyei gondnoki működéséhez reményt ád az a biztatás, hogy jó fa jő gyümölcsöt terem. Méltóságod boldog emlékű édes atyja ezen mi fényes Sionunknak, a komáromi ref. egyháznak volt nagyérdemű fögondnoka. De biztatásul szolgál az is, hogy akit buzgó munkásságáért és kedves egyéniségeért mindnyájan annyira szerettünk : dr. Darányi Ignácz, volt gondnok urunk önagyméltósága ajánlotta szeretetünkbe, már pedig hiszszük, hogy evangéliomi értelemben, aki a mi barátunknak barátja, az nekünk is barátunk lesz. Ha Méltóságod dicsőült édes atyjának és nagyérdemű egyházmegyei gondnok elődjének nyomdokában jár, akkor hűséges és buzgó munkálkodásáért, bár világ szerint semmit sem adhatunk, de a seregek Ura gazdag jutalomban részesiti, mert az igazak emlékezete áldott nemzedékről nemzedékre. Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme, a Szentléleknek közössége legyen nagytiszteletü és méltóságos elnökeinkkel, legyen mindnyájunkkal. Amen.