A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április
- 20 — kormányzásában többre bízattak. Egyházmegyénk közigazgatásában, szellemi-, valláserkölcsi- és anyagi ügyeinek vezetésében ezután mindennek Nagytiszteletüséged és Méltóságod eszén, szivén és kezén kell keresztül mennie. Mi Önöket nem világszerint fényes és javadalmas hivatalfőnökeinkké választottuk, hanem az Ur szöllöjében való munkások között, mely evangéliomi értelemben az egyenlők társasága, tettük magunk között elsőkké. Ebben rejlik az Önök megtiszteltetése és ebből ered a nagyobb felelősséggel járó, de nagyobbfoku megtiszteltetést is érdemlő munkakör, melyet szívesek voltak magukra vállalni. Nagytiszteletü Esperes Uram ! Az utóbbi években Ön volt az én higgadt és mély bölcsességü Gamalielem, mint egyházmegyénk főjegyzője. Az Ön oldalánál való munkálkodás közben — emberi értelemben szólva — volt alkalmam bepillantani Nagytiszteletüséged szivébe, lelkébe. Tudom, hogy ez ünnepélyes alkalommal is, nem az esperesi czim felett való hiúság öröme foglalja el szivét, elméjét, hanem azon aggodalom, hogy a valláserkölcsi dolgok iránti közömbös korunkban be tudja-e tölteni magasztos tisztségét Isten és emberek tetszésére?! Most, midőn egyházmegyénk nevében üdvözlöm, mint esperesünket, meg is nyugtatom, hogy két évtizedes egyházmegyei buzgó és eredményes munkálkodásáért választottuk meg. Ön már fényesen bebizonyította, hogy Istennek belső elhivatásával rendelkezik. Elméjének evangéliomi világossága, szivének jánosi szeretete, hitének sziklaszilárdsága nekünk elég biztosíték a jövőre nézve. Nagytiszteletüségednek pedig legyen elég a Mindenható kegyelme mellett azon igéretünk, hogy mindnyájunkat ott talál mindenkoron, mint hü segédeit, az Isten anyaszentegyházának külső és belső munkálásában. Méltóságos Egyházmegyei Gondnok Ur! Méltóságod sem uj ember egyházmegyénk kormányzásában, mint annak egyik világi tanácsbirája tevékeny részt vett közöttünk. Ismerve igazságérzetét, tudom, hogy nem veszi rossz néven, ha őszintén kijelentem, hogy Méltóságodban nem a nyár, avagy ösz érett gyümölcsét, hanem a tavasznak édes reményekkel biztató kedves virágát üdvözöljük.
