A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 28 a lelkész és tanitó hivatva van, hogy természetes vezére és leghívebb tanácsadója legyen. A mely községben megtaláljuk a törvény által eló'irt faiskolát, a hol a szó'ló'ket ujja telepitik, s a hol gyümölcsösöket alkotnak, ott ínég az idegen is észreveszi, hogy nemcsak a község elöljáróinak, hanem a lelkésznek és tani tónak is derék embereknek kell lenni. Mily büszkesége a mi egyházmegyénknek ma is, hogy az országos liirü gyümölcsész, néhai Kovács József, az egyszerű bátorkeszi lelkész volt, A mit legelői kell vala kiemelnem, azt az utoljára hagytam. Szerintem az egyházak hivatása hülönbség nélkül a magyar állami eszmét is szolgálni. Az a lelkész, a ki egy exponált, elszigetelt helyen hiven szolgálja az állameszmét, — lakjék bár meszelt falak között és nádfedél alatt — az emelt fővel nézhet körül abban az alházban, mert egy nemzet büszke arra, hogy félreeső, elhagyott helyeken is vannak hű fiai, kik anélkül, hogy megbízta volna őket valaki és hogy jutalmat várnának érte: mint egy nem irott szövetség tagjai képviselik fajunk fenmaradásának nagy érdekeit. Az egyházak az állani erkölcsi és anyagi támogatását csak annyiban igényelhetik, a mennyiben az állameszmét hiven szolgálják. Az állam támogatását nem ugy értem, hogy évről-évre kérdés tárgyát képezze, hogy az a változó kormányok esélyeitől függjön, hanem értem ugy, hogy az törvény által állandóan szabályoztassék ós ha az ország pénzügyi helyzete nem engedné azt meg, hogy mindaz egyszerre történjék, a minek történni kell, akkor legalább tudják az egyházak azt, hogy mire és mikor számithatnak, hogy a szerint rendezzék be dolgaikat, a szerint állapithassák meg fokozottabb tevékenységüket az egyházi és nemzeti érdekek előmozdításában. A mi szervezetünk, t. egyházmegyei közgyűlés, alkotmányos alapokon és a presbiteriális rendszer szerint épült föl. Egyházunk egész szervezete azonban nem a holt betűn alapszik, hanem alapszik azon a szellemen, mely intézményeinket áthatni van hivatva. Alapszik azon föltevésen, hogy világiak és egyháziak a jogok és kötelességek gyakorlását hiven megosztják egymás között és alapul azon föltevésen, hogy mindenki véleményét szabadon és nyiltan érvényesíteni iparkodik, de a kisebbség meghajol a többség határozata előtt; a mindenkori többség pedig maga fölött állónak ismeri