A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június
- 29 el azon elveket, a melyek az egyetemes egyház állandó akaratában nyernek kifejezést, s a melyek egyházi törvényeinkben vannak lefektetve. Tgy szolgáljuk t. uraim, egyházunkat és egyházmegyénket ós szolgáljuk akképen, hogy minden gondolatunkkal és érzésünkkel, minden szavunkkal és minden tettünkkel a haza is szolgálva legyen. Veres, s Etie esperes székfoglaló beszéde: Nagytiszteletü s Tekintetes közgyűlés ! Mélyen tisztelt Uraim ! Az 1895 - 96 év súlyos és érzékeny veszteségeket hozott dunántúli kerületünkre és a komáromi ev. reform, egyházmegyére, rövid idó'közzel egymásután kerületünk fó'pásztorát, majd egyházmegyénk buzgó és bölcs világi elnökét szólitván le az enyészet angyala a munkamezőről ! Hull egünkből, hull a csillag . . , Szemeinkből könnyek bulinak (Petőfi) Még fel sem száradtak a könyek, melyeket feledhetlen íőpásztorunk, főtisztelendő s méltóságos Pap Gábor urnák és boldog emlékű segédgondnokunk Beöthy Zigmond О Magytnéltóságának bekövetkezett halála fakasztott szemeinkben, midőn az Ur egyik bánatunkra más bánatot adott!« Egyházmegyénket 30 éveken keresztül bölcsen kormányzó esperesünket, főt. s Nsgos Yályi Lajos urat szólitván magához, újra keserűség árjával borított el bennünket. Harmincz esztendő, Nagytiszt, közgyűlés, boldogság, kényelem és jóllét ölén eltöltve is hosszú idő a szűk határok közé szorított emberi élet folyamában ! Hát még a lelki s testi erőt teljes mértékben igénybe vevő esperesi hivatalban és olyan odaadó hűséggel, fáradságot nem ismerő kitartással teljesített közszolgálatban eltöltött 30 év, melyet főt. Vályi Lajos ur áldozott életéből a közügynek, hogyan ne volna sok, hogyne érdemelné ki elismerésünket, igaz hálánkat ? ! Feledhetnénk-e hálátlanság rut bűne nélkül valamikor az ő nagy érdemeit?! Nem: Soha! Ö, ki felkarolója volt minden nemes ügynek, meleg keblű, igaz barátja az iskoláknak, köznevelési intézeteknek, — gyűléseinken, társas körökben, ugy tettei, mint beszédeivel nemesítő, vonzó, mindenkire, ki az igaz, jó és szép iránt érezni tud, — ő, ki az em-