A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 29 ­el azon elveket, a melyek az egyetemes egyház állandó akaratában nyernek kifejezést, s a melyek egyházi törvényeinkben vannak le­fektetve. Tgy szolgáljuk t. uraim, egyházunkat és egyházmegyénket ós szolgáljuk akképen, hogy minden gondolatunkkal és érzésünkkel, minden szavunkkal és minden tettünkkel a haza is szolgálva legyen. Veres, s Etie esperes székfoglaló beszéde: Nagytiszteletü s Tekintetes közgyűlés ! Mélyen tisztelt Uraim ! Az 1895 - 96 év súlyos és érzékeny veszteségeket hozott du­nántúli kerületünkre és a komáromi ev. reform, egyházmegyére, rövid idó'közzel egymásután kerületünk fó'pásztorát, majd egyház­megyénk buzgó és bölcs világi elnökét szólitván le az enyészet an­gyala a munkamezőről ! Hull egünkből, hull a csillag . . , Szemeinkből könnyek bulinak (Petőfi) Még fel sem száradtak a könyek, melyeket feledhetlen íőpász­torunk, főtisztelendő s méltóságos Pap Gábor urnák és boldog em­lékű segédgondnokunk Beöthy Zigmond О Magytnéltóságának be­következett halála fakasztott szemeinkben, midőn az Ur egyik bá­natunkra más bánatot adott!« Egyházmegyénket 30 éveken keresz­tül bölcsen kormányzó esperesünket, főt. s Nsgos Yályi Lajos urat szólitván magához, újra keserűség árjával borított el bennünket. Harmincz esztendő, Nagytiszt, közgyűlés, boldogság, kényelem és jóllét ölén eltöltve is hosszú idő a szűk határok közé szorított emberi élet folyamában ! Hát még a lelki s testi erőt teljes mér­tékben igénybe vevő esperesi hivatalban és olyan odaadó hűséggel, fáradságot nem ismerő kitartással teljesített közszolgálatban eltöl­tött 30 év, melyet főt. Vályi Lajos ur áldozott életéből a közügy­nek, hogyan ne volna sok, hogyne érdemelné ki elismerésünket, igaz hálánkat ? ! Feledhetnénk-e hálátlanság rut bűne nélkül valamikor az ő nagy érdemeit?! Nem: Soha! Ö, ki felkarolója volt minden nemes ügynek, meleg keblű, igaz barátja az iskoláknak, köznevelési intézeteknek, — gyűlésein­ken, társas körökben, ugy tettei, mint beszédeivel nemesítő, vonzó, mindenkire, ki az igaz, jó és szép iránt érezni tud, — ő, ki az em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom