A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 27 Ezt a fokozott buzgóságot és hitéletet föntartani és fejleszteni a lelkész urak nemes föladata. Elvétve bár, de hallatszanak hangok, melyek az állami kényszer idejét kivánnák vissza. Szerintem a protestantizmus történeti jogcímét tagadná meg, ha a szabadsággal és aszabad elhatározás elvével magát ellentétbe helyezné. Momentán talán érhetne el egy kis sikert, de saját életgyökerét vágná el és saját sirját ásná meg. Elvesztené azt a pozicziót, melyet elfoglal és melyet annak tulaj donithat, hogy az emberiség haladásának és szabadságának ügyével mindig azonosította magát. A szabadság olyan, mint a nap és a szabad levegó'. Lehet, hogy a nap olykor alkalmatlan, de azért éltető melegét és fényét mesterséges meleg és mesterséges fény nem fogja pótolni. A szabad légáramlat is lehet, hogy a fáról letép egy-két galyat, de még az a letört ág is újra kihajt. Arról a fáról, arról a szervezetről pedig, a mely már a szabad levegőt nem türi és csak üvegházban tudna tenyészni, joggal el lehetne mondani, hogy »nevében él csak, többé nincs jelen.« Én megvallom, nem féltem egyházunk jövőjét, ha mindenki megteszi kötelességét. A mi egyházunk elmondhatja magáról, hogy »alios nos vidimus ventos.« Ha századok küzdelmei és hányattatásai nem birtak velünk, hanem csak megaczéloztak bennünket, akkor nem lehet az, hogy egy szabad országban az alkotmány védelme és oltalma alatt ne tudjuk egyházunkat föntartani és fölvirágoztatni. A hitélet fejlesztése mellett nem csekélyebb gondot kell fordítani az iskolákra. Az iskolák »az egyház veteményes kertjei.« Azok nevelik a jövő nemzdéket az egyháznak és a hazának ; azok képezik a folytonosságot a mi fejlődésünkben, azok hivatvák a mai nemzedéknek szellemét és gondolkodásmódját tovább éltetni, s azért az érdemes tanítói karról azzal a tisztelettel kell megemlékeznünk, a mely őket áldásos működésükért megilleti és tevékenységüket azzal az érdeklődéssel kell kisérnünk, mely őket ujabb és ujabb sikerekre buzdítsa. De nemcsak az egyház- és az iskolára kell kiterjeszteni figyelmünket; a mi becsületes földmivelő népünknek. — melyben megvan a fogékonyság minden jóra, csak azt föl kell ébreszteni tudni —