A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1888. május

— 4 — Nt. és Тек. е. га. közgyűlés! Tiszteletteljesen üdvözlöm a közgyűlés nagyérdemű tagjait. Jól esik a találkozás ujabb alkalma, mely nemcsak baráti érzelmeink érintkezésére, hanem arra is szolgál, bogy a mi lelkünk legmagasztosabb törekvése egyházi s iskolai ügyeinkben a törvény és jó rend kivánalmai szerint intézkedjünk. Örvendetes a haladás, mely egyetemes egyházunk közigazgatásának minden ágazatában tapasztalható midőn látjuk, hogy egyházi törvényeink, melyeket a közigazgatás s törvénykezés egyöntetűségének kiáltó szükségessége hozott létre, lehető pontossággal hajtatnak végre, miben nem az önkény hatalma a tényező, hanem az egyházi társadalom fokozódó érdeklődése s az ez által örvendetesen fejlődő közérzület. Ezt az örvendetes jelenséget fényesen bizonyitja e társadalmi uton megindult irodalmi mozgalom is, mely hivatva van arra, hogy a magyar prot. egyház szerves elemeinek összetartozóságát erősitse, fejlessze, a szabadság szellemét s a népies könyvek közrebocsátásával ápolja népünk szeretetét és hűségét egyháza vallása s szabad irányú iskolai intézményeink iránt. Egyházmegyénk részvéte о mozgalom iránt arról tanúskodik, hogy a szellemi haladás igényeitől ö is lelkesen át van hatva s az egyetemes prot. egyház szilárdítását részvétének hűsége s minden irányú kötelmei pontos teljesitése által lelkesen igyekszik előmozdítani. Ebben a kedves meggyőződésben nyitom meg az egyházmegye tavaszi rendes közgyűlését. A tanácskozás megnyitása után esperes ur, következő beszédet intézte е. m. gondnok úrhoz: Mélyen tisztelt e. ra. közgyűlés! Ugy hiszem a napi sajtóból annak idejében méltóztattak azon örvendetes eseményről értesülni, miszerint szeretve tisztelt gondnokunk Ö méltóságát újból megtiszteltetés érte, a mennyiben őt apóst kir. Ö Felsége, főrendi házi taggá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ezen legmagasabb tény az értesülés első perczében —