A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

helyisége. Milyen különös is! Egyházmegyénkben nem egy olyan egyház van, ahol volna megfelelő helyiség, de ásít és korog az üresség a munka után. És van nem is egy olyan gyülekezetünk, amelynek nincs megfelelő helyisége és mégis van munka. Nem a helyiségeket kellene eltolni oda, ahol nincsenek, hanem a lelkiséget kellene át ültetni oda, ahol pedig éppen a meglevő ordináltság következtében ennek bőven kellene sugározni. A belmissziói munkát a legkézzelfoghatóbb, a legexaktabb egyházi életjelenségnek kell tartanunk. Annyira nem elvont, hogy jellemzésére nem lehel frázist alkalmazni. Egyáltalában, az elvontság mindig valamely hiánynak jellemzője. Aki ugy beszél, hogy nem igen lehet megérteni, az nem tudja maga sem, hogy mit akar mondani, mert különben értelmesen megmondaná. Aki valamely missziói kérdőpontra elvontan felel, valószínűleg valamely hiányt akar a frázis leple alá rejteni. Itt-ott a jelentésekben találkozunk ilyen szólamokkal. Azt mondja az egyik jelentés, hogy a leánykörben „szellemi munkával" foglalkoztak. És hogy ez „erőteljes, épitő munka" volt. De miért nem nem mondja meg, hogy mi volt ez és miért volt épitő ? Égy másik jelentés azt mondja, hogy a gyermekgondozás legörvendetesebb eseménye „a komoly törekvés a jó magaviseletre és a vezetők dicséretének kiérdemlése" volt. Ez bizony kevés eszmény a gyermekgondozás terén. A jó magaviselet és a dicséret lehetnek jámbor eszközök a gyermek és a vezető közös munkájában, de nem örvendetesnek mondott elért cél! Már régen tul vagyunk azon a vasárnapi iskolán, amely arra fektette a fősúlyt, hogy a gyermek körme és orra tiszta legyen. Valamit már ma Jézusból is meg kell mutatni a gyermeknek és már itt meg kell szerettetni vele azt a lelki intézményt, amelyet egyháznak nevezünk, amelyet azonban a gyermek a lelkigondozás elején csak a templomban, iskolában, papban és tanítóban lát megtestesülve. A missziói munka valóban lelki munka és alapja a Szentírás. Nem állhat azonban csak a Szentírás olvasásából és tárgyalásából. Különösen nem ott, ahol az embereket valóban oda kell hódítani, vagy vissza kell édesgetni az egyház kerítései mögé. Az ebéd sem állhat csak sóból, meg paprikából s az ételhez is kevés volna a tűzhely és a tűzszerszám. A Szentírásnak ott kell lenni mindenütt és át kell hatnia az egész foglalkozást, de sokszor még azt sem 20