A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

mányzó Urunk dr. vitéz Nagy Béla és dr. Demény Gyula egy­házmegyei gondnok uraknak, Kovács Károly borúi és Szűcs Lajos szódói lelkipásztoroknak a nemzetvédelmi ke­resztet adományozta. „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart : mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az élet­nek koronáját." (Jakab 1: 12.) A megüresedett állások betöltetvén : Garamsallóra Brányik Erzsébet, Hölvénybe Szentpétery János választat­tak meg. Választásuk ellen panasz nem érkezvén be, azo­kat ideiglenesen megerősítettem, most kérem végleges jó­váhagyásukat. Pál István nagypeszeki, Bors Lajos lévai kántortanítók ka­tonai szolgálatot teljesítvén, az illetékes presbitériumok az állami tanügyi hatóságok jóváhagyása mellett helyettesíté­sükre Petrovics Jolán, illetve Konta Márta okleveles taní­tónőket alkalmazták. Pozbán azonban a katonai szolgála­tot teljesítő Szilva Árpád tanitó helyettesítésére minden igyekezetünk mellett sem tudtunk megfelelő erőt beállítani s megbetegedéséig Végh Mária tanítónő váltakozó tanítás­sal vezette az iskola mindkét osztályát. Az ő megbetege­dése után a négy egyházközség gondjaival s két állami is­kola vallásoktatásával terhelt lelkipásztor sem vállalhatván a tanítást, 81 gyermekünk a tanügy nagy kárára hónapo­kon keresztül iskola nélkül maradt, csupán a tanév vé­gén a lévai királyi tanfelügyelőség előzékenysége folytán lehetett újból megkezdeni a tanítást Jakubács András V. éves tanítójelölt közreműködésével. Egyidejűleg Végh Má­ria is visszatérve szabadságáról újból megkezdte s a tanév befejeztéig folytatta munkáját. Az ujbarsi második tanítói állást 1933-ban szervez­tük és töltöttük be. Akkor ebben a gyülekezetünkben a tanulók létszáma 74 volt. Sajnos azóta 41-re sorvadt le, úgyhogy az állás fentartásához államsegély nem kérelmez­hető. Mindazáltal az egyházközség szerzett jogáról nem mondhat le, méltóztassék utasítani a presbitériumot, hogy az állami tanügyi hatóságoknál jelentse az állás szünetel­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom