A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

tetését addig, mig a kivánt és remélt létszám újból meglesz, akár a születések számának emelkedése, akár esetleges telepítés által. Az idők sürg'ető jelét mutatja, hogy a magyarság lelki egysége megvalósításának vágya újból az érdeklődés központjába került. Vallomás ez a tény arról, hogy az egyházaknak vannak közös eszményei és a múltban sok erő fecsérlődött el apró felekezeti torzsalkodásokban. Ha mérlegeljük a fennforgó dogmatikai, egyházkormányzati nehézségeket, a kérdés történelmi és érzelmi igen fájdalmas vonatkozásait, az egység és béke talán elérhetetlen utópiának látszik. Ámde a hegyi beszéd örök igazságaitól is mérhetetlen távolságban van a reális élet, a róluk való lemondás mégis az egyház létjogának megtagadása volna. Az imádság, szeretet és mindkét részről a bűnbánat utján megtenni az első lépéseket Krisztus főpapi imájában kitűzött eszmény felé. Minden olyan kísérlet, mely a dogmatikai és egyházkormányzati kiegyenlítést célozza, nyilván már eleve kudarcra van kárhoztatva. Viszont minden egyháznak saját kerítésein belül vannak égetően sürgős tennivalói, vannak névleges tömegei, melyeket a beleszületés és megkeresztelés tényén tul alig köt valami egyházukhoz. Minél hívebben szolgálja a maga karismája szerint az egyház az б Urát, a Jézus Krisztust, minél többet dolgozik a hitélet elmélyítésén a keresztyén kegyesség megerősítésén, az evangéliumi elveknek egyéni, családi és társadalmi életünkben való megvalósításán, annál inkább megközelítette a krisztusi eszményt: „hogy mindnyájan egyek legyenek." (János 17: 21) A zsinati tanács f. évi május havában az egyházunkba történő áttérések szabályozása tárgyában adott ki időszerű - szabályrendeletet azon helyes elgondolás alapján, hogy az áttérő befogadása tekintetében az egyházközség képviseletének, a presbitériumnak is szava van és hogy a puszta számbeli gyarapodás kedvéért nem szabad elhomályosulnia azon ténynek, hogy az Ige egyháza vagyunk. A szabályren9