A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

kézzelfogható val ósággá lesz számunkra az ige szava; „A titkok az Uréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainké." (V. Mózes 29:29.) Vall­juk, hogy Isten végzéséből vagyunk magyarok és reformá­tusok s teljes sorsközösségben voltunk századokon keresztül és vagyunk ma is nemzeti létünkkel. Ismerjük a sorsot is, amit ellenségeink nekünk szántak : f rontt gr és vagy gátsza­kadás esetén a pánszlávizmussal átitatott bolsevizmus lávája öntené el országunkat, maga alá temetve nemzeti, sőt népi életünket is. A magyar honvéd — csak imádságos szivvel gondolhatunk rá — a legnagyobb tüzviharban is mindig megtette kötelességét, a jövőben is meg fogja őrizni hatá­rainkat, hogy a véres förgeteg el ne söpörje otthonainkat. Nekünk pedig itthon, a második arcvonalon példát kell mutatnunk a közösség szolgálatában, egyszerűségben, igény­telenségben, az áldozatban, egyszóval az öntudatos fegyelem által megszabott kötelességteljesítésben. Bíznunk kell Isten­től rendelt elöljáróink bölcseségében és megfeszített erő­vel tennünk kötelességeinket. A fegyverek zaja között is jól esik feltigyelni a szel­lem. a tudomány és a hazaszeretet fényes csillagára. 1842 április 11-én halt meg ^Dardsilin gben Körös i Csorna Sán­dor a nagyenyedi református kollégium és az egész magyar nemzet örök büszkesége, aki zsebében 100 forinttal, de szivében páratlan idealizmussal és faj szeretettel elindult Ázsia rengetegeibe felkutatni a magyar ősök nyomait. 23 évre terjedő s aszkézissel határos önfeláldozással folytatott utazása alatt nagy szolgálatot téve az egyetemes emberiség­nek, világhírnévre emelkedett. A magyar ifjúságnak pedig örök példát adott, hogy a szellem és tudomány világában szerény anyagi eszközök mellett, vagy azok teljes hiányában hatalmas pártfogó nélkül is lehet értékes munkát végezni a nemzet és az egész emberiség javára. Ha még nem tette volna minden gyülekezetünk és iskolánk, emlékezzék meg a világhírű tudósról és az igaz magyarról s a püspöki hi­vatal utján küldje el adományát felállítandó szobrára. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom