A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

Most pedig elsősorban rójuk le kegyeletünk adóját, akik az élet és halál örök rendje szerint eltávoztak körünkből a minden halandók utján. Ez év március idusán adtuk meg a végtisztességet Patay Miklós kisölvedi lelkipásztornak, akit 41 évet meghaladó lelkipásztori szolgálat és küzdelmes élet után hazahívott az Ur. Középiskolai diák korában, pápai teológiánkon is mindig első volt osztályában. Tanárai és tanulótársai fényes jövőt jósoltak néki. Családi hagyományok és egyéni hajlamai a lelkipásztori pályára vonzották, előbb malomi (Erdély) lelkész volt, majd haza vágyakozva bori, később kisölvedi gyülekezetünk hívta el lelkipásztorául. Kiváló szónoki készsége, szellemes előadásmódja igen kedveltté tették templomi igehirdetését. Isten nagy családdal áldotta meg s akik őt közelről ismertük, tudjuk, hogy a leghűségesebb, önfeláldozó édesapa volt. Feleségét korán elvesztve, még az ő gondjait is hordozta családjában. Anyagiak hiánya miatt gyermekeit nyilvános középiskolába nem adhatta, magán uton készítette elő őket és igen szép eredménnyel vizsgáztak. Izzó magyar érzésére jellemző, hogy az idegen uralom alatt egyetlen gyermekét sem vizsgáztatta csehszlovák iskolában s életveszedelem között a határon, az Ipoly folyón át szökve vitte őket áldott szeretet intézményünkbe: a Kálvineumba. Isten kegyelméből megélhette a felszabadulást s temetése napján nemzeti zászlódíszben búcsúzott tőle gyülekezete, porrészei pedig szabad magyar földben pihennek. Másik vesztesége lelkészi karunknak Kiss Gyula a vámosladányi gyülekezetnek nyugalmazott lelkipásztora. Dunántúlról (Takácsi) került a barsi egyházmegyébe, bori, garamlöki, majd vámosladányi gyülekezetünkben szolgált 52 éven át nagy buzgósággal. Koránál fogva gondolkodása konzervatív volt, híven őrködött az egyházi élet külső és belső rendjén, az átvett értékeket nemcsak megőrizte, hanem gyarapította is, második iskolát szervezvén és építvén a vámosladányi gyülekezetben. Az egyházmegyén számvevői 5