A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

50 is megnyilvánuló segítségükről. — S most ez alkalommal is, s a mai t. gyűlésünknek legkimagaslóbb, legjelentősebb tárgya : itt vannak közöttünk holland testvéreink saját szülöttünk közül való, egy nagy reményekre jogositó előbb Edinburgi théologie, ez időszerént Amsterdami egyetemi tanuló ifjú lelkésztársunk Csekey Sándor kalauzolása mellett. Üdvözöljük vendégeinket testvéri meleg szeretettel, az általuk javasolt konferencián vegyünk részt mindannyian, a legactualisabb, a közérdeklődés homlokterében levő kérdések tanúságos megbeszélése, fejtegetés üdvös hatásai s maradandó benyomásokat szerző leend, nem csak szorosan vett egyházi, hanem világi s gyülekezeti képviselőinknek lelkében is. Én magam részérői anynyira fontosnak, eredményesnek, tanúságosnak ítéltem e ritkán előforduló alkalmat, mely t. gyűlésünk minden tagjának, gyülekezeteink képviselőinek, egyházunkhoz vallásunkhoz való ragaszkodásukat egyetemes testvériségérzése iránti rokonszenvüket is kétségkívül eredményesen felkölteni és fokozni fogja, hogy gyűlésünk körében véltem ezt legcélszerűbbnek beilleszteni, meghiván e conferentiára egyházkerületünk Elnökségét, valamint a Komáromi Egyházmegyét is. 4) Átvéve Egyházmegyénk vezetését, igazgatását, hűséges lélekismeretességgel fáradozott helyettes Esperestől, törekedtem a megszokott úton és módon eleget tenni esperesi kötelességemnek, gondját viselni a reám bizott Gyülekezeteknek ! Fokozott éberségre, gondos figyelemre kisérésre, az őrálló szemeinek folytonos látására van bizony szükség. — Mintha a korszellem mételyező hatása, vagy talán a mi fogyatkozásunk, egyéni vélekedésünknek magunktartásának erőltetése kissé meglazította volna azt a bensőséges, áldásos viszonyt, azt a gyülekezeti életet, amelly a mi Egyház.„megyénket mindenkor, s mások előtt is jellemezte, mintha bizonyos mértékben halványúit meggyengült volna az a testvéri érzés, érdekközösség érzete egymás között a hívek között is, mintha kissé idegenkedve bizalmatlanul néznének egymásra. S mintha a sokszor nehéz helyzet elé állított lelkészek sem bírnának azzal a hatással nem mondom tekintéllyel, inkább talán magasztos hivatásunknak megfelelő elismerésével, mellyek pedig annyira kívánatosak s mellőzhetlen feltételei lennének a kivánatos, jó és egészséges gyülekezeti, egyházi életnek, mintha a só megizetlenült s a készség meg-