A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

51 erőtlenült volna . . itt ts ott is jelentkeznek kisebb, nagyobb bajok, kényes kérdések, melyek ha még nem is aggodalmasak és általánosak, de mindenesetre felköllik a figyelmet, s fokozott őrködést kívánnak az őrállók részéről, s hangosan intenek hogy mi lelkészek is elsősorban mindenekfelett Gyülekezeteinknek éljünk, azok tagjainak, nagyjainak kicsinyeinek gondjait felvegyük s főként ne adjunk okot hogy bennünk hibát, mulasztást találva pirító, kicsinylő szemekkel nézzenek reánk, vagy a mi még rettenesebb, gyűlölködő, haragos érzés . . zord, kíméletlen légkör vegyen körül, amely megöl minden lelki munkát, eredményielenné teszi a templomi igehirdetés, legragyogóbb ékesszólását is, sőt lassan üressé teszi még templomainkat is. Hiszem és vallom hogy bizalom és szeretet nélkül a lelkésznek munkája, igehirdetői tevékenysége, csak pusztába kiáltó szó, csak zengó érc és pengő cimbalom 1 Szükség azonban hogy Gyülekezeteink körében, hiveink lelkében is életre keljen az igazi kalvinista öntudat, az a nemes lelki érzés, melly szereti, félti a maga vallását, megbecsüli tiszteli а maga híven, önzetlenül munkálkodó pásztorát, s ha szolgájának nevezi is a köztudat, érezze ugy tekintse mindenkit, mint közöttük a legelsőt azon szolgálatméltóságánál fogva melyre elhivatott, s hozza meg szívesen . . . önként minden kényszeritésnélkül azon áldozatokat, melyek a Gyülekezeteknek fennállása, fejlődése, s az egyházi jórend érdekében kívánatosak, s adja ki azt az évszázadokkal azelőtt megalapított javadalmat minden panasz minden zúgolódás nélkül, söt örömmel, kész szívvel azoknak, kik egy egész éietet szentelni készek és akarnak az ő szolgálatukra, anyagi és erkölcsi épülésükre I Figyeljük éber szemmel, őrködő lélekkel a fel-fel tünedező kóros jelenségeket, az esperesnek sokszoros tiszte és kötelessége, s tartsuk kötelességünknek — a mennyiben a fejlemények ugy kívánnák, részletes észrevételeinket, javaslatainkat annak idején az е. т. k. gyűlés tudomására hozni, s a czélravezető egyház épitő eszközöket közös erővel megkeresni és alkalmazni. Annyi bizonyos s a magam részéről ezt egyelőre teljesen elegendőnek tartom — legalább egyelőre — hogy annyi kiküldetésre éveken át nem volt szükség, mint ez évben, egyszer az e. adó. másszor építkezés, majd a megzavart gyülekezeti élet helyreállítása érdekében, s ezek a kiszállások hála Istennek legtöbb esetben eredményre vezettek. 5) Egyházmegyénk Gyülekezeteit 2 időszakra osztva, mind