A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december
Kellemetlenül érinti a közgyűlést a marosfalvai egyházban beállott visszás áliapot. A béke. az egyetértés helyreállítására kiküldi Csekey Dávid és Dr. Kersék János tanácsbírákat. Abban az esetben pedig, ha a küldöttségnek nem sikerül a rendet helyreállítani, az egyházat gondnokság alá helyezi s kinevezi gondnokául az ujbarsi egyház presbytériumát, mi által felhatalmazza, hogy a marosfalvai egyházat érdeklő minden ügyben, a törvény rendelkezéseinek betartása mellett, szabadon intézkedjék s egyúttal állapítsa meg a kötelességmulasztás folytán szenvedett károk nagyságát s hogy ki követte el a mulasztást? Mély megilletődéssel emlékezik meg Paál János volt garamsallói lelkész, egyh.-megyei tanácsbiró, kerületi képviselő elhunytáról, kinek elvesztése annál fájdalmasabb, hogy az egyébként egészséges, erős szervezetű, még nem idős embertestvérünk halálára csak kevés idővel is előbb senki nem is gondolt. Maradandó emléket hagyott maga után hátra ismerőseinek, barátjainak szivében jólelkűsége, nyilt, őszinte magatartása, gyülekezetében pedig igazságos, erélyes eljárása, egyházának rendbehozása által. Hátrahagyott kedvesei mély gyászában osztozik a közgyűlés s részvétet jkönyvileg is kifejezi. A közgyűlés tagjainak szivében támadt fájó érzést csak növeli Orbán Jenő, volt érsekkétyi lelkész halálesete. Hiába hangzott el ajakáról a fohász : „Lírám ne végy el engem az én életemnek felén," hiába kérte az Elet és Halál urát kedves családja gyülekezete, hpgy ne vegye el tőle fejének koronáját, az Ő akarata megmásíthatatlan volt, a gyászos eset bekövetkezett, a család, a gyülekezet árván maradt. Pap volt a szó szoros értelmében. A szelídségnek, a becsületességnek, a jószívűségnek, a kötelességtudásnak és teljesítésnek igazi mintaképe. Tisztelte, becsülte, kedvelte is mindenki, mit mutat az is, hogy koporsóját oly nagysokaság, a részvét, a fájdalomnak oly kifejezésével vett körül, amilyenek megnyilvánulását, csak kevés esetben láthatni. Méltán hangzott el felette : „kevesen hű voltál", mert csakugyan hű volt mindenkivel szemben. Hűségét, jutalmát adja meg az Isten, hátrahagyott kedvesét pedig nyugtassa, vigasztalja meg az a tudat, hogy „az