A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

— 13 — házi életet találtunk. Bár érzik az idők, a napok súlyos terhét, fájó szivvel gondolnak küzdő, harcoló, messze távolban levő szeretteikre, még is od.idással nyugosznak meg, még a halálos veszteségeken is tudván, hogy harcoló véreik a legdrágábbakat, hitvest, szülőt, gyermeket s a mindezeket magában foglaló édes magyar hazát védelmezik. Biztattuk, erősítettük ügyiink igazságát Isten atyai kegyelmébe vetett erős hittel, egv szebb, boldogabb, örvendetesebb kor, az életet, fejlődést adó, áldott békesség elkövetkeztével. Egyházi tisztviselők és gyülekezetek között mindenütt kívánatos egyetértés, szép ös zliang uralkodik, sajnos, hogy két helyen muguk az egyházi tisztviselők lelkész és tanitó között egyenetlenség jelentkezik, holott kölcsönös jóakarattal, egymás jogainak és kötelességeinek törvényen alapuló kölcsönös tiszteletben tartásával mindezek elkerülhetők lennének, sőt az az ideális, legszebb állapot lehetne, ha törvényre, paragrafusra hivatkozni nem kellene, hanem saját szivének, lelkének ösztönzéséből cselekednénk, mindnyájan a jót végeznénk kötelességünket, becsülnénk és szeretnénk egymást kölcsönösen, mint ugyanazon cél és íigy munkásaihoz illők. Iskoláinkat is megnéztük, megvizsgáltuk, altaljában körfelügyelőink szives közreműködésével. Hálásan és örömmel keli elismernünk, hogy a sokszor megzavart, s legalább érzésekben, hangulatokban nem egyszer levert és nyomott viszonyok közepette is, kifogástalan eredményt tapasztaltunk, sőt nem egy helyen a mint azt a tanügyi bizottság jelentése is igazolni fogja, elismerésre méltó, és az egyházlátogatás által a helyszinén is kiemelt örvendetes fejlődést, haladást találtunk. Legmegnyugtatóbb s a mi jó népünknek az iskola, a clôtura iránti szeretetét ékesen szólólag jellemzi, dacára annak, hogy az 5—6. osztály és az ismétlő iskolások