A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

- 10 sunkhoz való odaadó, hűséges ragaszkodásban mindenkori hitfelekezeti életünk egyik erős oszlopának, fontos tényezőjének bizonyította és bizonyítja magát. Mindezeknek biztos tudatában, megnyugtatásul és a késő kor bizonyságára készséggel s saját meggyőződése, érzése által is vezéreltetve kijelenti, hogy tanitókarunkat a maga egészében, semminemű eljárásával — miként ez iránt az ügy felett annak idején már napirendre térésével kifejezést is adott, érinteni, kisebbíteni nem kívánta. Sőt akkor is, ma is tanítói testületünk jövőbeni működése, hitfelekezetünk, egyházunk, vallásunkhoz való törhetetlen hűsége iránt, a legteljesebb megnyugvással, és erős hitű bizodalommal viseltetik, s ilyen irányú működésűkre Istennek áldó kegyelmét, megsegitőerejét kéri. A közgyűlés Esperes^ur javaslatát egész terjedelmében elfogadja. 10. Bihary Kálmán indítványt terjeszt be az állami közigizgatásról szóló törvényjavaslatot illetőleg, azonban Gondnok ur megnyugtató nyilatkozata fo'ytán azt visszavonja. Tudomásul szolgál. 11. Esperes ur tárgyalás alá bocsátja beterjesztett jelentését. A már közzétett s az egyházi élet minden viszonyaira, részleteire kiterjeszkedő, ugy az örvendetes, mint az elszomorító eseményeket magában foglaló, gondosan, figyelemmel szerkesztett jelentést a közgyűlés általánosságban elfogadja, intézkedést igénylő pontjaira vonatkozólag pedig a következőket határozza : Hatása alatt ama megdöbbentő esetnek, melyről Esperes ur jelentése soraiban megemlékezik, s melyekben bucsut vesz kerületünk volt püspöke, Istenken boldogult dr. Antal Gábor úrtól, fájó érzés foglalja el a közgyűlés minden egyes tagjának szivét, fájdalommal gondol mindenki azon nagy veszteségre, mely a szeretett főpásztor halála által az egész református egyházat érte ; elismeri, hogy csak ritkán