A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

én kritika tárgyává tettem, — örömmel ragadom meg az alkalmat arra, hogy eltekintve az elnöki megnyitó ellen talán joggal tett kifogásaimtól, a tanitó egyesületnek, mint testületnek elégtételt szolgáltassak s tanítótestülettel szemben használt kifejezésemet mindazon tanitó urakkal szemben tárgytalannak jel ntsem ki, akik bármily csekély mértékben is aggályosnak találták Tóth István, egyesületi elnök ur megnyitójának az Istennel szemben használt hangnemét. Azt talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy félsz )lalásom minden személyes ellenszenvtől teljesen ment volt és magának az egyesületnek is csak használni akart, hiszen rövid lelkészi működésemben mindenkor arra törekedtem, hogy a tanitói kar nagyfontosságú kulturális munkáját, amennyire tőlem telik, méltányoljam és elősegítsem. Abban a reménységben, hogy a barsi ref. tanítóegyesület nagy történelmi múltjához hiven a jövőben is karöltve iparkodik működni a Krisztus anyaszentegyházával, a testülettel szemben, kiváló tiszteletemnek tolmácsolásával vagyok Nagysallóban, 1914. junius hó 27-én. A Tekintetes Elnökségnek. kész szolgája: С z e g I é d у Sándor ref. lelkész. Czeglédy e kijelentése folytán Esperes ur előterjeszti következő javaslatát: »Közgyűlésünk, midőn a hivatalos jelentések és köztudott viszonyok alapján örömmel alapítja meg, hogy Egyházmegyénk tanitó testülete alegnemesebb kötelességérzettel, egymással versenyrekelve tesz eleget amagahivatásának, rendeltetésének és hogy egyházhoz, hitfelekezetünkhöz, őseinktől öröklött református vállá-