A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 67 — t tot terjeszti e tárgyban az ért. elé : „Mondja ki az ért., hogy a hivek látogatását, a gyermekek, ifjak, nők rendszeres lelki gondozását, minden lelkész erkölcsi kötelességévé teszi. Tegye gondolkozás tárgyává, hogy miként lehetne az egyházmegyébe 1—2 vándor diakonissát he áll.tani". Az ért. köszönetét fejezvén ki előadónak a belmissiói feladatot helyesen felfogó szép cs élvezetes előadásáért, indítványát teljes egészében magáévá teszi, azt az egyházmegyei gyűlésre kivánja felterjeszteni azon kifejezett óhajtással, hogy ott intézkedés történjék a javaslat valósítása s a mint a körülmények megengedik, vándor diakonissáknak egyházmegyénk területén leendő alkalmaztatása tárgyában, másrészről pedig határozat hozassék arra is, hogy a jövőben a belmissiöi kurzusokra állandóan egyházmegyénk kebeléből és költségére egy lelkész és tanitó együttesen kiküldessék. 4. Szabó S. Zsigmond bajkai ref. lelkész tartott tartalmas értekezést a következő eimen : „Lekész, vagy tanitó tanitsa-e a vallást az elemi népiskolában?" Miután beterjeszti a népiskolai vallástanítás tárgyában a következő indítványt, melyet egyházmegyei közgyűlésünk elé is felterjeszteni kiván : 1.) A barsi ref. egyházmegye közgyűlése kimondja, hogy az egész egyházmegye területén 1915. év szeptemberétől kezdve elemi iskoláiban a hittan tanítása, a leány és fiók egyházak, továbbá a szórványok kivételével, a lelkészek kötelessége. 2.) A leányegyházakban a hittantanitás tovább is az előkönyörgő kántortanító kezében marad s a hitoktatásért alapfizetésükbe he nem számitható, külön díjazás jár, melynek összegét az egyház és tanitó kölcsönös megállapodása határozza meg, mégis oly képen, hogy az kevesebb nem lehet, mint az állam által a saját népiskoláiban a hitoktatók részére kiu-