A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 68 — talni szokott tiszteletdíj. 3.) A fiók egyházakban és szórványok területén lakó gyermekeink hitoktatása, a hozzájuk legközelebb eső anya- vagy leányegyházak iskoláinak vallástánitója által történik. 4.) Az énektanítás — mivel a tanítók rendszerint a gyülekezetek kántorai is — a tanítói kar kötelessége marad. 5.) A 4. pont értelmében a népiskolai tanterv úgy módosul, hogy hetenként legkevesebb két óra jusson az egyházi énekek dallamának betanítására. 6.) A közgyűlés felterjesztést intéz az egyházkerület utján a legközelebb összeülő alkotmányozó zsinat elé a célból, hogy hasonló szellemi törvényt alkosson az egész ország területére vonatkozólag. 7.) Midőn az egyházmegyei közgyűlés 1915. évtől kezdődőleg a népiskolai hitoktatást a lelkészi kötelességek sorába iktatja, teljes tudatával bir annak az odaadó, áldásos, szép gyümölcsöket termő buzgó munkálkodásnak, mellyel eddig érdemes tanítói karunk a hitoktatást az elemi iskolákban teljesítette s a jövőben is bizonnyalteljesitené, mégis midőn az egyházmegyei közgyűlés a leghálásabb kösönetének tolmácsolása mellett a tanítói kart a hitoktatás kedves terhe alól felmenti s annak elvégzését a lelkészi karra ruházza : nem tesz egyebet, mint egyrészt meghajlik a társadalom s a tanítók nagy része által hangoztatott s jogosnak látszó kívánsága előtt, másrészt pedig visszaigyekszik állítani úgy az őskeresztyén, mint a reformáció századában alakult egyházak azon egyedül helyes álláspontját, hogy a val- lásos élet vezetésére és irányítására — bölcsőtől a sirig — első sorban is a lelkész hivatott. Ezzel kapcsolatban beterjeszti még a ref. papnövendékek gyakorlati vallástanitási kiképzésére vonatkozó következő indit-