A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

vendetes jeleivel találkozunk, de annál fájóbban érintik azon áldatlan állapotok, melyek Nemesor о sziban az egyház fejlődését állandóan bénítják, s azt az erkölcsi és anyagi tönk szélére juttatják. Az egymás iránt is ellenséges érzülettel viselkedő, egymással torzsalkodó, a törvény rendelkezéseit nem respectáló, kötelességeiket vagy egyáltalán nem, vagy csak hanyagul föltiletesen teljesítő elüljárósági tagok és köztagok a lelkésszel örökösen hadi lábon állanak : a minek természetes folyományaként az egyház züllik, pusztul. Tekintettel ezen elszomorító és mély aggodalmat keltő jelenségre, az e. m. közgyűlés orvosolni kívánja a beteges állapotokat, s mivel a jelek azt mutatják, hogy az áldatlan helyzetnek előterében több tekintetben a lelkész áll, töbször az ő személye képezi az ütköző pontot : Pázmány Vince lelkésznek, saját kérelmére, egy évi szabadságot ád, egy év tartamára az egyház adminisztratív teendői alól felmenti, s a ne'mesoroszii egyházba ez időre ügyvezetőül Bacsa Lajos szódói lelkészt nevezi ki, a ki. a jelenlegi presbitériummal együtt munkálva, lesz hivatva az egyház zilált helyzetének szanálására. Intéz kedéseiről, eljárásának eredményéről, a jövő évi e. m. gyűlésnek jelentést adni tartozik. 9. Élénk figyelemmel kiséri közgyűlésünk a nemzeti és felekezeti exponált helyen levő zólyomi missziói egyházunk fejlődését, s amidőn arról értesül, hogy az isteni kegyelem már odáig segítette, miszerint nagyszabású építkezését megkezdhette, monumentálisnak ígérkező templomának alapkövét letette : kedves kötelességet teljesit, a midőn a lelkes vezetőknek, az egyház szerencsés nagy és nemes sikeres munkájáért, elismerését nyilvánítja és szívből óhajtja, hogy elkezdett munkájukat mindenkor Isteii