A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. augusztus, 1907. február, 1907. augusztus

б felemlíteni országos törvényhozásunk azon alkotását, melynél fogva az 19Э7. évi XXVII. t.-cz alapján a tanítót közhivatalnoknak minősítette, az esküt az ország alkotmányára, a haza iránti hűségre letenni elrendelte s a tanítói javadalmat 1000 korona alapfizetésben és 4-szer 200 koronás 2-szer 100 koronás, összesen 1000 koronáig emelkedhető korpótlékban alapította meg. Óhajtandó lett volna ugyan, a közügy ez érdemes munkásainak alapfizetését magasabban, vagy legalább is az állami tanítókéval egyenlő mértékben szabni meg, de egyelőre ezt is köszönettel kell fogadnunk. Áttérve most már hitfelekezetünk egyetemét érdeklő azon kérdések érintése után, a mi közvetlen érdekünkbe tartozó s hozzánk legközelebb álló Egyházmegyénket érdeklő kiemelkedőbb mozzanatok fontosabb tudnivalók ismertetésére, bejelentésére : a legnagyobb megelégedéssel és örömmel jelenthetem, hogy Egyházmegyénk egész területén, mindenütt a legteljesebb rend és békesség uralkodik. — Hívek és gondozók, leikészek tanítók és gyülekezetek között, csaknem mindenütt szeretet és egyetértés uralkodik. Elismeréssel kell kiemelnem, hogy lelkészi karunk mindinkább kezd megbarátkozni az ujabb idők kívánalmaival, lelkészi magasztos hivatását, nemes kötelességét, nem tartja befejezettnek a templomszolgálat befejezésével, hanem igyekszik a reá bízottaknak az élet egyéb viszonyaira is utmutatója, lelkesítője és tanítója lenni . . . egyik-másik helyen énekkart vezet, szövetkezeteket gondoz, irányit, csaknem mindenütt valiásos estéket, ezek körében ismeretterjesztő, vallásosságra hangoló felolvasásokat tart . . Nem veszik itt rossz néven az én idősebb lelkésztársaim, a kiket megszoktunk a kötelesség teljesítés terén példaadóinkul tekinteni, a kiknél különösen segédlelkészek vannak alkalmazásban, ha őket is felkérem, hogy vegyék ki részüket a nemes inunkéból ők is, s a mennyiben ebben gyengeségük gátolná adjanak tért az ifjú erőknek, hogy azok is beleélve, megszokva a reájuk bízandó gyülekezetek tagjaival való foglalkozást, tanulják meg szeretni, vezetni, gondozni a népet, tanítani azokat alkalmas és alkalmatlan időben, templomban és házaknál egyaránt. Az Egyházlátogatás nagy és kiválóan fontos munkáját, az e. m. aljegyző odaadó segédkezése mellett május 22-én kezdettük meg s befejeztük junius 11-én. Azoknak a gyülekezeteknek körében, melyekben május havában volt az Egyházlátogatás, megtekintettük, megvizsgáltuk az iskolákat is . . . Jól esett látnunk hogy a mult évi e. m. közgyűlés azon intézkedése, melynél fogva az évzáróvizsgák mindenütt május 20. után tehát azt lehet mondani egész Egyházmegyénkben egyszerre tartassanak meg . . . mindenütt bevált és keresztülvitetett. Különösen ki kell emelnem Hont megyei iskoláinkat csaknem kivétel nélkül. Nemcsak hogy a mindennapi skolások közül egy sem hiányzott, hanem 2 helyen Gr.-Kis-Sallón és Kis-Ölveden az ismétlőiskolások is megjelentek a vizsgálaton. Mutatja ez, hogy kis jóakarattal, ügyszeretettel, buzditó, lelkesítő felvilágosítással, még többet is ellehet érni mint a mit elérni és megvalósítani akartunk. Kivételre egyetlen egy helyen — sajnos, éppen a hol nem vártuk volna ott találtunk, a mennyiben az évzáró vizsgán fele sem volt jelen a tanulóknak! Ezuttai még nem nevezem meg a helyet, de jövő esetekben kötelességem lesz rá mutatni az ilyen nagymérvű és példátlan kötelességmulasztásra. Hiszem azonban, hogy nem fordulnak ily esetek többé elő, mert a vármegye közigazgatási bizottságához felterjesztést tettem, az iskolai mulasztásokat lazán ellenőrző, bírságokat végre nem hajtó községi hatóságok erélyesebb tevékenységre figyelmeztetése érdekében Ez egyetlen esettől eltekintve, megnyugvással és jóleső érzéssel szemlélhetjük Egyházmegyénk tanügyének állását. Nagyon-nagyon sok \iskola volt és van, a hol az érdemet igaz szeretettel és dicsérettel ismertük el s csak,