A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. augusztus, 1907. február, 1907. augusztus

7 1 -2 hol figyelmeztetni, többre serkenteni kellett. S hogy ez ne forduljon jövőben elő s egyellen egy iskolánk se legyen hol teljes megelégedés ne töltene el, kötelességem itt a nyilvánosság előtt is felemlíteni, hogy egy esetben Bars vármegyénk — különben érdemes és az iskolák a tanítói kar érdekeit mindég szivén hordozó tanfelügyelője, megtagadta egy tanítónk korpótlék és államsegély kiegészítés iránti kérvényének pártoló felterjesztését azon az okon, mert az iskola szellemi állapota nem felel meg a kívánalmaknak ! S csak az én kérésem és közben járásomnak engedett szigorú állásfoglalásából kivételesen, Minden esetre meg kell az előfordult esetet szívlelnünk s teljes erővel odahatnunk, hogy ilyenek ne isméilódhessenek anyagi, erkölcsi kárára a tanítónak és hátrányára hitfelekezetünk jó hírének, nevének ! Különös dicsérettel kell kiemelni az Egyházlátogatásnak, farnadi gyülekezetünk derék tanítónőjét Jákó Ilona úrhölgyet, ki a mellett hogy iskolája joggal sorozható a legelsők közé, a leánynövendékeket oly sikeresen és eredményesen tanította ez évben is a kézimunkák különböző nemeiben, kogy a templom előtornáczában kiállított kézimunkák sokasága és szépsége egy kisebb mérvű polgári leányiskola növendékeinek is dicséretére vált volna. Itt a nagy nyilvánosság előtt is elismerés és köszönet érte. Kiterjesztette az egyházlátogatás a maga figyelmét a törvénytelenül együtt élőkre az u. n vadházasságokra is. Több helyen az erre előre felkért lelkész urak berendelték akkorra az ilyen tiltott viszonyben élőket. Több esetben köteiező Ígéretet is tettek s az Egyházlátogatás közben járt az állami anyakönyvvezetőknél érdekükben. Lelkészi karunk tevékenysége, buzgósága érheti el e téren — a hol lehetséges — a kedvező eredményt. Felhívtuk mindenütt gyülekezetünket, egy eddig elhanyagolt figyelemre nem méltatott ügy, a szegényügy, a könyörülő feleberáti szeretet munkájának gyakorlására. Egyházi törvényünk elrendeli, hogy mindenütt szegények gondnoka választassék. De lia nem rendelné is el, a haladás, a mivelődéssel vele járó nemesebb érzés, magának a vallásnak nemes, magasztos, fogalma hozza magával s megköveteli, hogy vegyük ki részünket az áldásos munkából mi is, „mert szegények, mint az irás mondja, mindenkor lesznek ti közöttetek " Megverem a pásztort s elszéled a nyáj, mondja a könyvek könyve a biblia s csakugyan a sötét multakban pásztor nélkül Gyülekezeteink mint szétszórt csontok enyésztek el. Szétszórt nyomaikoan idegen vér idegen érzés tenyész s ha ezek a sötét idők a maguk ijesztő rémeivel eltűntek is . . . ki tudja mit rejtenek azok méhiikben, hazánk, felekezetünk részére. Én minden Eg/házban, minden iskolában egy-egy szilárd bástyát, egy-egy erősséget, minden tanítóban egy-egy őrállót, egy-egy bástyát keresek és találok, s minden megengedett törvényes eszközzel elősegítem egy-egy őrálló lelkészi, felekezeti tanítói állás szervezését ! S éppen azért már most kötelességem bejelenteni, hogy egy-egy népesebb leánygyülekezetünket először csak a kongruás lelkészi állásokon, felhívtam gondolkodásra a felett, nem akarnák-e s mikor, miként szervezni gyülekezetükben a lelkészi állást. Felhívtam, hogy készítsék elő legalább a jövőt, kijelentvén egyúttal azt is, hogy mivel az ily népesebb falukban rendszerint magasabb a tanítói javadalom, azt érintetlenül hagyandónak, nem csorbitandónak vélem, hogy legyenek ezek az állások jobb és érdemesebb tanítóknak mintegy előléptetései helyei, — az érdemnek és szorgalomnak megjutalmazó állomásai. Örömmel jelenthetem ezen vonatkozásokban, hogy Nemes-Orosziban hosszas utána járás után — legnagyobb részben az ez ügyben kint járt — Varannay Sándor és Végh István uraknak alapos munkálata után sikerült