Szabadi István (szerk.): Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Debrecen, 2013)
I. A kollégiumi levéltár története
12 Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. nyokról szólnak (Apafi Mihály és Báthori Gábor erdélyi fejedelmek adományai), ezeket az iratokat őrizték és mentették a leggondosabban - a diáknévsorok mellett. Mivel az iratok jó részét sokáig a fentebb említett diák-tisztségviselők őrizték a saját szállásukon, jelentős lehetett a pusztulás az 1802. évi nagy tűzvészben is2. A kollégiumi iratanyag a 19. század első harmadáig nem volt elhelyezve önálló helyiségbe. Azt részben a könyvtár állományában, részben az éppen hivatalban lévő professzorok, diák-tisztségviselők hivatali szobájában, esetleg szállásán őrizték. Általában is jellemző volt egészen a 20. század közepéig, de néha második harmadáig, hogy a kollégiumi levéltár már századokkal előbbi önállósodása, későbbi többszöri rendezése ellenére is a kollégiumi, iskolai iratok gyakran az egyházkerület levéltárába vagy az anyakönyvtár (Nagykönyvtár) kézirattári anyaga közé nyertek besorolást3. A mai kutatónak ezt is szem előtt kell tartania4. Az első kollégiumi levéltárosnak hagyományosan az 1760-ban hivatalba lépett Sinai Miklóst tekintjük. Magának a levéltári rendezőmunkának a megindulása viszont korábbi időhöz és Hatvani Istvánhoz professzorhoz köthető. A kollégiumi tanári kari jegyzőkönyvek szerint 1752. szeptember 10-én fogalmazódott meg annak az igénye, hogy az iskolát érintő levéltári iratokat összegyűjtsék, ez ügyben Debrecen város magisztrátusát is felkérték a többszöri menekülés során hozzájuk került iratok visszaadására. Hatvani készítette el ugyanebben az évben a meglévő főiskolai iratok katalógusát, benne az említett negyvenhárom irattal és a főiskola 1657. évi törvénykönyvével5. Ekkoriban kezdi felváltani forrásainkban a „levelesláda” említését a „tabularium” azaz a levéltár megnevezés. 2 Jellemzően kevés anyag maradt az 1848/49. évi szabadságharc idejéből: ekkor az iskola vezetése részben saját megfontolásából (hogy mentse a szabadságharcban részt vett diákságot), részben központi rendelet miatt megsemmisítette az ekkoriban keletkezett iratok nagy részét. Tucatnyi kitépett jegyzőkönyvi lap, olvashatatlanná tett betűsor a tanúja ennek. 3 Az egyházkerület mint fenntartó minden igazgatási szinten tárgyalta a kollégiumi ügyeket, így a mindenkori kutatónak át kell néznie például a közgyűlési jegyzőkönyvet, közgyűlési iratokat, püspöki hivatali iratokat stb. Az egyházkerületi levéltári anyagban található, kollégiumi intézménytörténeti vonatkozású fondok pedig a következők: I.l.h. Lelkész- és vallástanár-képesítői iratok 1828-1952; I.l.j. Külföldi akadémiákon tanulók iratai 1616-1870 1.; 1.1.1. Vallásoktatási előadói iratok 1901-1953; I.l.p. Főiskolai tanács iratai 1753-1950; 1.24. Sinai Miklós-féle gyűjtemény 1209-1796; 1.26. Csikesz Sándor-féle gyűjtemény 1907-1940; 1.27. Oklevelek, ajándékok, letétek gyűjteménye 1428-1976; 1.120. Debreceni Református Dóczy Leánynevelő Intézet iratai 1874-1952. 4 Professzori hagyatékok ma is itt is, ott is felbukkannak (pl. Czeglédy Sándoré a levéltárba, id. Varga Zsigmondé a kézirattárba került), néha megosztva a levéltár és a kézirattár között (pl. Balogh Ferenc, Csikesz Sándor professzorok, Révész Imre püspök anyaga), teológushallgatók szakdolgozatai/lelkészképző vizsgadolgozatai mindkét gyűjteménybe kerülhetnek a mai napig. 5 Utóbbi Komáromi Csipkés György kézírásával készült, az 1960-as évekig a levéltár nyilvántartásában szerepelt, valami oknál fogva ma mégis a Nagykönyvtár kézirattárába besorolva őrzik (jelzete, az R 2508 is a kései besorolásra utal).
